Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Házassági törvény. A házasság- megszűnése. 47 A kir. tszék: Felperes házasság felbontása iránti keresetét arra a tényre alapította, hogy alperes öt jogos indok nélkül elhagyta s a keresettel kapcsolatosan kérelmet terjesztett elö az iránt, hogy alperes a házassági életközösség záros határidő alatt való visszaállítására köteleztessék, illetve, hogyha a birói kötelezésnek eleget nem tenne, a kötelék felbontassék. Tekintve pedig, hogy alperes a házassági életközösség visszaállítására felhivatott, anélkül, hogy eme felhívásnak a 9,504. sz. kérvénynél bemutatott hatósági bizonyítvány tanúsításaként eleget tett volna; tekintve, hogy az 1903 február 5-én megtartott tárgyaláson alperes olyan okot, a mely az együttélés megbontására jogos okul volna tekinthető, fel nem hozott; tekintve, hogy ezek szerint a kereseti alapul vett tényállítás bíróilag valónak lévén vélelmezendő és elfogadandó, az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §. a) p.-ban foglalt bontó ok minden irányban bizonyítást nyert, a kerestnek helyt adni, peres felek házasságát szándékos és jogos ok nélkül való elhagyás okából felbontani s alperest a 85. §. első bek. rendelkezéséhez képest a bontó ok elkövetésében vétkesnek nyilvánítani kellett. A kir, ítélőtábla: Az a házasfél, a kit a házastársa, szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott, abban az esetben jogosult a házasság felbontását keresettel szorgalmazni, ha ezt megelőzően, az elhagyott házasfél a házastársát, az életközösség visszaállítására, a bíróság utján sikertelenül hívta fel; azonban az adott esetben a felperes a kereset folyamatba tétete előtt, az alperest, az életközösség visszaállítására kötelezni nem kérte, hanem a keresetet, e nélkül tette folyamatba és ebben a felperes azt jelentette ki, hogy a házasságot felbontani kívánja, bár ebben az életközösség visszaállítására való kötelezését is kérte; de a keresetben foglalt az a kijelentés kizárja annak a feltevését, hogy a felperesnek az életközösség visszaállítására nézve komoly szándéka volna; ellenkezően abból az állapítandó meg, hogy a felperesnek czélja nem az életközösség visszaállítása, hanem a házasság felbontása volt; ami abból is kitűnik, hogy a bíróságnak az életközösség visszaállítására vonatkozó végzésében meghatározott idő lejárta után a felperes kerese'tet be nem adott. Minthogy pedig a felperes az életközösség visszaállítására maga sem lévén hajlandó, az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §. a) p. alkalmazhatásának az alapfeltétele hiányzik ; minthogy továbbá ezt a hiányt az nem pótolja, hogy a felbontás iránt beadott keresetben a felperes az életközösség visszaállítására való kötelezést is kérte; minélfogva az I. bíróság ítéletét megváltoztatni, a felperest keresetével elutasítani. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete megváltoztattatik, s az elsőbiróság ítélete azzal a kiigazítással, hogy alperes nem a bontó ok elkövetésében, hanem az 1894: XXXI. t.-cz. 85. §. alapján abból az okból mondatik ki vétkesnek, mert a házasság az ő hibájából bontatott fel, helybenhagyatik az abban felhozott indokok alapján és még azért is, mert a keresetben felhozott az a kifejezés, hogy a házasságot felbontani kívánja, nem zárja ki felperesnek az életközösség visszaállítására vonatkozó szándéka komolyságát, mi-