Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Magánjog. jogi beszámítás alá esik, hogy a felek különélésének a férj durva magaviselete az oka, s hogy a nő férjének hivására a közös háztartásba nem köteles visszatérni, hanem jogszerűen követelhet férjétől tartásdijat. (Curia 1904 február 19. I. G. 573/903. sz. a.) 102. A nazarénus hitre térés nem ok az életközösség megszakitására. A kir. Curia felülvizsgálati tanácsa egy ideiglenes nötartási perben a következő elvi kijelentést tette: Az a körülmény, hogy a férj időközben a nazarénus vallásra tért át, a házastársi életközösség megszakitására alapos oknak el nem fogadható. (1904 április 22. I. G. 719. sz.) 103. Ha a nő férjét testileg bántalmazta csak azért, mert annak szóbeli kijelentésével magát sértettnek vélte, a nőnek ez a magaviselete feljogositja a férjet arra, hogy nejével az életközösséget megszakitsa és a nőt házától eltávolitsa. A m. kir. Curia: A felebbezési bíróság ítéletében megállapította ugyan, hogy alperes szakította meg az életközösséget, a mennyiben nejét a háztól elűzte, következően alperes kötelességében állott azt bizonyítani, hogy az életközösség megszüntetésére alapos oka volt. A felebbezési bíróság ítéletében megállapítást nyert azonban az is, hogy felperes alperesét tettleg bántalmazta, a mennyiben alperest az ajtóhoz nyomta, ennek indoka pedig felperes szerint is az volt, hogy alperes őt szóval bántalmazta. Minthogy azonban olyan esetekben, melyekben a nő maga támadja meg a férjét és azt testileg bántalmazza csak azért, mert annak szóbeli kijelentésével magát sértettnek vélte, a nőnek ez a magaviselete feljogositja a férjet arra, hogy nejével az életközösséget megszakitsa és a nőt házától eltávolitsa, annálfogva ily körülmények között a különválás felperes indokolatlan és durva magaviseletére lévén visszavezethető, ehhez képest a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest tartásdíj iránti keresetével el kellett utasítani. (1903. decz. 18. G. 428/903. sz. a.) 104. Ha a nő a bontóper bíróságának utasítása ellenére a kitűzött határidőben a visszatérésre szükséges lépések megtételét igazolatlanul elmulasztotta, ez feljogositja a férjet, hogy a nőnek az életközösség helyreállítására vonatkozólag utóbb tett ajánlatát visszautasítsa, s ez esetben ideiglenes nőitartásdij fizetésére nem kötelezhető. A m. kir. Curia: A felebbezési bíróság ítéletében az nyert megállapítást, hogy felperes hagyta el férjét s ehhez képest alperes ideiglenes tartási kötelezettségét nem ezen az alapon, hanem azért állapította meg, mert felperes ma'is hajlandó visszatérni alpereshez, de az nejét befogadni nem akarja. Ilv tényállás mellett, annál az állandóan követett birói gya-