Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

38o A végrehajtási eljárás. 1022. A zárgondnoknak jogkörét nem lehet olykép korlátozni, hogy a lakásoknak kiadását és a házmesterek fölötti rendelkezést engedje át a végrehajtást szenvedettnek, hogy a javitásokat ezzel egyetértőleg végeztesse és a számadásokat ezzel is láttamoztassa. Az ingatlan haszonvételeire vezetett végrehajtási zárlatnak czélja az, hogy a zár alá vett ingatlan jövedelme az arra végrehajtási joggal biró hitelezők részére biztosittassék, ami csak akképp érhető el, ha a végrehajtást szenvedett tulajdonos a zárlat tartama alatt a rendelkezésből kizáratik, s a hitelezőknek birói ellenőrzés alatt álló képviselője: a zárgondnok részére tartatik fen. Miután pedig a hitelezők érdekeit a zárlati idő alatt a zárgondnok képviseli, s a gazdaságos kezelésért is egyedül ő felelős, ezzel a felelősséggel nem egyeztethető össze az, hogy az ingatlan jövedelmezőségére is kiható gazdasági kezelés tekintetében a bíróság utasításain kivül a zárgondnok a végrehajtást szenvedő tulajdonosnak esetleg a hitelezők érdekeivel meg nem egyező akarata is érvényesüljön; s mivel a zárgondnoknak a fontosabb kezelési teendők tekintetében a bíróság utasításait előzetesen úgyis ki kell kérnie, s ez irányban a hitelezők és a végrehajtást szenvedők is meghallgatandók lévén, végrehajtást szenvedett ellenőrzési joga ily módon hatályosulhat; de a czélszerü kezeléssel nem fér meg az, hogy a zárgondnok akár a lakások kiadása, akár valamely munka teljesítésére nézve a háztulajdonos beleegyezését kikérje; vagy hogy számadásait, amikre a végrehajtást szenvedő észrevételezési joggal különben is bir, ez által láttamoztassa, vagy működését egy a háztulajdonos rendelkezése alatt álló házmester által bénítani engedje: mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletének neheztelt részét megváltoztatva, annak fentebb kiemelt rendelkezését mellőzni kellett. (Budapesti tábla 1904 október 5. 3701/1904. P. sz. a.) 1023. A foglaltató hitelező a lefoglalt dologra a foglalás által több jogot nem szerezhet, mint arra a foglalás idején maga a végrehajtást szenvedett birt, miből jogszerűen következik, hogy a birói foglalás alá vett haszonbérleti összegbe be nem számithatók azok a követelések, még fennállásuk bizonyitása esetén sem, amelyek a bérleti viszonynak a foglalás után történt megszűnéséből erednek, ellenben a beszámitás tárgyát képezheti a haszonbérlőnek a haszonbér lejártakor már esedékessé vált mindama követelése, ami a haszonbér-követeléssel összefüggésben áll. (Curia 1094 deczember 21. Cx. 385O 1024. A másodbiróság zárlat foganatositása tárgyában, s ekként oly kérdésben határozván, melyet a végrehajtási törvény rendelkezései értelmében végérvényesen dönt el; a m. kir. Curia 6. p. számú döntvénye szerint ilyen esetben a másodbiróságnak birságolást tartalmazó rendelkezése ellen sincs további felfolyamodásnak helye. (Curia 1904 június 7. 288/1904. p.)