Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

356 A végrehajtási eljárás t.-cz. 30. §-ára alapított végrehajtás megszüntetésére irányuló kereset megbirálására a kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság illetékes, nem osztja azonban azt a jogi álláspontját, amely szerint a felpereseket, mint nem a végrehajtást szenvedők jogutódait, ily alapon indított kereseti kérelem előterjesztésére jogosultaknak nem tekintette; nem osztja pedig azért, mert ha a végrehajtási törvény 142. §-a értelmében a későbbi bekebelezett telekkönyvi tulajdonos a korábban bejegyzett végrehajtási zálogjog alapján az ingatlanra való végrehajtási eljárás foganatosítását tűrni tartozik, ebből jogszerüleg következik, hogy mint jelzálogtulajdonos a végrehajtatóval szemben a törvényes feltételek fenforgása mellett, élhet azokkal a jogokkal is, amelyek a végrehajtást szenvedőt megilletik s ekként a végrehajtási törvény 30. §-ára alapított végrehajtásmegszüntetési kereset indítására is jogosult. A kir. Curia: A kir. tábla ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. (104 szeptember 14. 3487/1904. sz. a.) 952. A végr. törv. 30. §-ában meghatározott korlátozás, ül. megszüntetés a biztosítási végrehajtás tekintetében is kérhető, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy a biztosítási végrehajtás a végr. törvény mely szakasza alapján lett elrendelve. A kir. törvényszék: A tényállás alapján, tekintettel arra,, hogy a végreh. törv. 30. §, általában végrehajtás, mint egységes jogi fogalom korlátozása s illetve megszüntetése tekintetében rendelke zik, a végreh. törv.-nek szelleméből sem vonható oly következtetem hogy csupán a kielégítési végrehajtás volna megszüntethető, illetve korlátozható és tekintettel arra, hogy alperesnek állítólagos követelése kétségtelenül nem azon összegben áll fenn, melynek erejéig a biztosítás elrendeltetett; azért felperes keresetében részben helyt adva, az elrendelt biztosítási végrehajtást a tényleg peres követelés 10,338 K. 15 f. erejéig korlátozni kellett, annál is inkább, mert alperes azáltal, hogy őt kétségtelenül meg nem illető összeg erejéig vezetett bizt. végrehajtást felperes ellen, annak nyilvánvalóan jogsérelmet okozott. Ellenben felperes azon kérelmével, hogy az ellenealperes által vezetett folytatólagos bizt. végreh. egészen megszüntettessék elutasítandó volt, mert a folytatólagos végreh. az alapvégrehajtásnak csak kiegészítése lévén, az alapvégreh.-nak korlátozásával a folytatólagos is korlátozva van, de külön meg nem szüntethető, stb. A kir. ítélőtábla: A végrehajtás korlátozási kereset az 1881 : LX. 30. §. szerint csak oly tényekre alapitható, amelyek a határozat hozatalát megelőző peres eljárás befejezése után, a birói egyezség megkötése után, a közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtásnál a végrehajtási végzés kézbesítése után merültek fel, s kifogás utján érvényesíthetők nem voltak. Ilyen esetek általában véve a biztosítási végrehajtásoknál nem fordulnak elő, a 223., 225., 226. §§. szerint elrendelt biztosításoknál a peres eljárás befejezéséről és az abban hozott döntő, véghatározat létéről szó még nem lehet. E perorvoslat tehát biztosítási végrehajtásnál csak a 224.