Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

354 A végrehajtási eljárás. 64,444. sz. a. kelt végzéssel elrendelte, 1874. évi november 10-én kéli s a foganatositás végett megkeresett ráczkevei kir. járásbíróság által az ingókra 1875. évi február 15-én foganatosíttatott; mivel a csatolt iratok mi adatot sem nyújtanak arra, hogy a végrehajtás az ingatlanokra egyáltalán foganatosittatott-e s mily eredménynyel, sem arra, hogy az ingókra 1875. évi február 15-én foganatosított, de a lefoglalt ingóknak a lefolytatott igényperben hozott ítélet alapján a zár alól történt feloldása folytán eredményre nem vezetett végrehajtási cselekmény óta, a végrehajtás további megkísérlése iránt valamely joglépés tétetett volna, ily körülmények között, tekintettel arra, hogy az 1868: LIV. t.-cz. 378. §-a szerint a végrehajtási jog azon naptól számítva, melyen a marasztaló Ítélet végrehajthatóvá vált, vagy a végrehajtás megkiséreltetett, 3 év alatt elévült, 1875. február 15-étől, vagyis a végrehajtás megkísérlése napjától 1882 január hó l-ig, vagyis azon napig, ameddig az T8Ó8:LIV. t.-czikknek a végrehajtási eljárásra vonatkozó szabványai hatályban voltak, ezen 3 év eltelvén s végrehajtató azt, hogy a végrehajtás a fennebbi 3 év alatt kielégítési alap hiánya miatt nem eszközölhette s hogy ekként a végrehajtás folytatását oly körülmények gátolták volna, amelyek az 1868: LIV. t.-cz. 378. §-a szerint a végrehajtás elévülését megakasztották volna, ki nem mutatta: kétségtelen, hogy a végrehajtó végrehajtási joga még az 1881: LX. t.-cz. életbelépté előtt elévült. A végrehajtási jog elévülése pedig azt vonja maga után, hogy a végrehajtató az elrendelt végrehajtás folytatásához való jogát elvesztette és csak az a joga maradt fenn, hogy a marasztaló ítélet alapján a per tárgyának elévülésére a polgári törvényeket megállapított határidőn belül a per bírósága előtt uj végrehajtás elrendelését szorgalmazza. Végrehajtató abbeli kérelme tehát, hogy a per bírósága által elrendelt, de lefoglalt ingók kiigényelése miatt eredményre nem vezetett végrehajtás folytatásakép a végrehajtás foganatosítása iránt megkeresett kir. járásbíróság az 1881: LX. t.-cz. 116. §. 6. pontja alapján a folytatólagos végrehajtást elrendelje, a fentebb kifejtetteknél fogva mi törvényes alappal sem birván, az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával, végrehajtatót folytatólagos végrehajtás iránti kérelmével el kellett utasítani s az elsőbiróság törvényellenes végzése alapján foganatosított végrehajtást is hatálytalanítani kellett. A m. kir. Curia: A felfolyamodás visszautasittatik s a felfolyamodást ellenjegyző ügyvéd javára, saját felével szemben, mi díj sem állapittatik meg, mert a másodbiróságnak a folytatólagos végrehajtás elrendelése tárgyában hozott végzés nem tartozik a végrehajtási törvényben helyenkint megjelölt azok közé a határozatok közé, a melyek ellen további felebbvitelnek helye van és mert a törvény által meg nem engedett beadvány szerkesztéséért az ügyvédet díjazás nem illeti. (1904 június 28. 898/P.) Ezzel ellentétes: A kassai kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ád, mert a végrehajtást szenvedő által felhívott 1868: LIV. t.-cz. 378. §-a szerint is 3 év alatt csak a végrehajtást rendelő végzés foganatosítása évül el, ellenben a jogőrös bírói határozat végrehajthatósága csak a rendes elévülési idő,