Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

338 Sommás eljárás. 890. A felebbezési bíróság azzal nem sértett lényeges eljárási jogszabályt, hogy a felpereseket eskü alatt kihallgatta és esküre bocsátotta, mielőtt még a más bizonyitási módokkal való bizonyítás tekintetében az eljárás befejeztetett volna. (Curia 1904 november 30. G. 367.) 891. Amikor a bizonyításra kötelezett fél ellenfele az eskü alatti kihallgatásra megidéztetvén, a kihallgatásra kitűzött határnapon elegendő indok nélkül személyesen meg nem jelent s képviselője kijelentette, hogy megjelenni nem is fog, a bíróság magát a bizonyító felet jogszabály sértése nélkül hallgathatta ki eskü alatt és bocsáthatta esküre. (Curia 1904 november 9. G. 259.) 892. Arra nézve nincs kötelező eljárási szabály, hogy a bíróság, ha mindkét felet eskü alatt kihallgatja, a felek közül előbb melyiket hallgassa ki és hogy a bíróság a felet csak akkor hallgassa ki, ha erre őt megidézte, nem pedig akkor is, ha a fél eskü alatti kihallgatás végett idézés nélkül megjelent, esetleg saját ügyvédje által előállíttatott. (Curia 1904 szeptember 16. G. 157.) 893. A törvényes képviselőjük által perben álló kiskorúak peres feleknek tekintendők s reájuk nézve kihallgatásuk s megeskettetésük szempontjából a sommás eljárásnak nem a tanukra vonatkozó, hanem 95. és 96. §-aiban foglalt szabályok az irányadók. — A sommás eljárás 95. §-a kötelező bizonyitási szabályt tartalmaz, amidőn rendeli, hogy a biró abban az esetben, ha az egyik felet eskü alatt kihallgatta, a másik felet is köteles eskü alatt kihallgatni, ha ezt az eskü kivétele előtt kérte és csak ezután döntse el, hogy közülök melyiket bocsássa esküre. (Curia 1904 november 11. I. G. 305. sz. a.) Birói határozatok. 102. §. 894. Abban a kérdésben, hogy perújításnak van-e helye, avagy nincsen, nem végzéssel, hanem ítélettel kell határozni. (Curia 1904 június 25. I. H. 17/1904. sz. a.) 898. A S. E. 104. §-ban szabályozott elismerés nem azonos a S. E. 58. §-ban meghatározott beismeréssel; elismerés ugyanis az, ha a perbeli fél a perben az ellenfelének vele szemben érvényesíteni kivánt jogát ismeri kifejezetten el; beismerés pedig az, ha a perbeli fél a perben az ellenfele részéről felhozott valamely ténykörülmény valóságát ismeri be. (Curia 1904 október 12. I. G. 237. sz. a.) 108—114. §. 896. Az örökösökként perbevontaknak jogukban és érdekükben áll ugy a követelés fenn nem állásával, mint azzal védekezni,