Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

2f>2 Csődtörvény delkezése alapján szerezte meg, az ilyen, vagyis tisztán a végrehajtási törvény, mint alaki jog alapján kieszközölt biztosításra nézve azonban a birói gyakorlat megállapította, hogy ez nem vonható azon biztosítás fogalma alá, melyet a hitelező a csődtörvény 27. §. 3-ik pontjában megállapított válságos időben a többi hitelezőre való minden tekintet nélkül megszerezhet, tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 3-ik pontja rendelkezése értelmében az ilyen biztosítás, amenynyiben az a csődnyitási kérvény beadását, illetőleg a fizetések megszüntetését megelőző 15 napon belül keletkezett jogcselekményeken alapul, a csődhitelezőkkel szemben csak abban az esetben nem hatálytalanítható, ha a hitelező oly tényeket bizonyít, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki a jogcselekmény idejekor közadósnak a hitelezőket megkárosító szándékáról tudomása nem. volt, alperes azonban olyan tényt, melyből erre a körülményre jogszerű következtetés vólna vonható, fel nem hozott, az elsőbiróság ítéletét, amennyiben az által a megtámadott biztosítási végrehajtásnak a csődhitelezőkkel szemben való hatálytalanítása kimondatott, már a csődtörvény 27. §. 3-ik pontja rendelkezése értelmében helyesnek kellett felismerni. M. k i r. C u r i a: A másodbiróság a csődtörvény 27. §. 3-ik pontjára alapított ítélete indokai alapján annyival inkább helybenhagyatik, mert alperes nem tagadta meg a felperesnek a végiratban foglalt azt az állítását, hogy a Pitteni papírgyár részvénytársaság és E. V. által a közadós ellen 1900. január 7-én beadott csődkérvény csak azért nem vezetett sikerre, mert a közadós az 1900. január 10-ik napjára kitűzött tárgyalás folytán folytonos halasztásokkal tért ki a kérvény érdemleges tárgyalása elől, amely eljárása által pedig a közadós kétségtelen tanújelét adta fizetései megszüntetésének. (M. kir. Curia 134/1904. — 1904. deczember 2.) 681. Ha az adós a váltókeresetre hozott sommás végzés ellen kifogásokkal élt és a hitelező a követelés letétbehelyezésének elmulasztása miatt 1899. évi deczember 31-én biztosítási végrehajtást foganatosított és 1900. évi január 7-én csődöt is kért adósa ellen; az adós pedig ezen csődnyitási kérvény ellen alaptalan védekezéssel élt, ami által a csődnyitási kérvény feletti tárgyalások sokáig elhúzódván, azután az adós ellen egy másik hitelező kérelmére 1900. május 5-én a csőd elrendeltetett, az 1899. decz. 31-én eszközölt biztosítási zálogjogszerzés hatálytalanítandó, mert ilyen esetben a 15 napi válságos határidő nem a későbbi, hanem már az első csődnyitási kérvény beadásától visszamenőleg számítandó. A K. alatt hiteles alakban csatolt és az iktatóba érkezés idejét is feltüntető kérvény tartalmával felperes bizonyította, hogy a „Pitteni papírgyár r.-t." és E. V. hitelezők közadós W. E. ellen a csőd elrendelését már az 1904. évi január hó 7-ik napján benyújtott kérvényükkel kérelmezték, a pernek e részben nem vitás adataiból pedig kitűnik, hogy ezen kérvény folytán a csődnyitás kérdésében a tárgyalás mindaddig folyamatban volt, mignem egy más hitelező