Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

27. §. 2. pont. 257 27. §. 2. pont. 671. A csődtörvény 27. §-ának 2. pontjára alapított megtáma­dásnál nem az a döntő, hogy a hitelezőnek a biztosításhoz való joga mikor keletkezett, hanem az, hogy a biztosítást tényleg mikor sze­rezte meg. A keresethez A., F. alatt csatolt, nem kifogásolt telekkönyvi kivonatok szerint alperes a H. N. közadós és neje által 1885. július i-én és 1888. június 26-án kiállított két rendbeli nyilatkozata alapján 8000 K. kölcsöntőke s járulékai erejéig 1902 január 3-án zálogjogot kebeleztetett be a H. N.-nak és nejének tulajdonát képező ingatla­nokra. Felperes tömeggondnok eme zálogjogoknak a közadós ti. X. tulajdonát képező ingatlanokra, illetőleg ingatlan jutalékokra tör­tént bekebelezését támadta meg azon az alapon, hogy a zálogjog megszerzésének időpontjában közadós fizetéseit megszüntette s alpe­res erről a zálogjog megszerzésének időpontjában tudomással birt. Nem alapos ugvan alperesnek az a kifogása, hogy ez a bekeblezés, tekintettel arra, hogy alperesnek a biztosításhoz való igénye a válsá­gos idő előtt több mint 10 évvel keletkezett szerződésen alapszik, ez idő szerint már meg nem támadható; mert ez a körülmény csak a csődtörvény 27. §. 3. pontjára alapított megtámadásnál bírna jelentő­séggel. A jelenlegi esetben azonban, a mikor a megtámadás nem erre, hanem arra van alapítva, hogy közadós a zálogjog szerzésének idő­pontjábanmár fizetéseit megszüntette s alperesnek erről a biztosítás elfogadásakor tudomása volt, ez a körülmény döntő sulylval nem bír, mivel a csődtörvény 27. §-nak 2. pontjára alapított megtámadásnál nem az a döntő, hogy a hitelezőnek a biztosításhoz való joga mikor keletkezett, hanem az, hogy a biztosítást tényleg mikor szerezte meg. (Curia 1904 márczius 16. 476.) 672. A közadós romlott anyagi viszonya, ha csak az egyszers­mind külső jelek által felismerhetővé nem lesz, a fizetések megszün­tetésének tényét meg nem állapítja, s éppen ezért a tanuknak egész általánosságban mozgó és nem külsőleg felismerhető tényekre, ha­nem egyéni véleményre alapított vallomásai ennek bizonyítására nem alkalmasak. A tanuknak egész általánosságban mozgó és nem külsőleg fel­ismerhető tényekre, hanem egyéni véleményre alapított vallomásai azonban a jelzett döntő körülményre nézve alkalmas bizonyítékul el nem fogadhatók, mert a fizetések megszüntetése, mint megtámadási alap csak oly külső jelekből állapitható meg, melyek a fizetések meg­szüntetésének tényét általában mindenki előtt felismerhetővé teszik, ennélfogva a közadós romlott anyagi viszonya, hacsak ez egyszers­mind külső jelek által felismerhetővé nem lesz, a fizetések megszün­tetésének tényét, tehát azt az alapot, melyen a közadós jogcselek­ményei a csődtörvény 27. §-ának 2. pontja értelmében megtámad­hatók, meg nem alapítja. Nem fogadható el a jelzett körülményre nézve alkalmas bizonyítékul az alperesnek kínált főeskü sem, mert az alperes tagadásával szemben a felperes nem bizonyított oly té­G r e c s á k : Magyar Döntvénytár X. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom