Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

258 Csődtörvény nyéket, melyekből okszerű következtetés vonható volna arra nézve, hogy közadós a megtámadott jogcselekmények alapjául szolgáló kötelezvények keletkezése idejében fizetéseit már megszüntette volt ; és mert ily körülmények közt a fizetések megszüntetésének tudomására vonatkozóan megkísérelt esküvel való bizonyítás helyet nem foglalhat. (Curia 1903 deczember 10. 477.) 673. A kifogással élő alperes sem fizetni sem biztosítékot adni nem köteles, és igy abból, hogy mindezt nem tette, a fizetésmegszüntetésre következtetni nem lehet. Egymagában az a körülmény, hogy a kereskedő közadós, ki az ellene felhozott sommás végzés ellen kifogást adott be, a váltóösszeget sem ki nem fizette, sem birói letétbe nem helyezte, nem szolgálhat alapul arra a következtetésre, hogy a közadós fizetéseit megszüntette, mert a sommás végzés ellen kifogással élő adós sem fizetni, sem biztosítást készpénzben adni nem köteles, és mert a felperes csődtömeggondnok azt sem mutatta ki, hogy a csődnek 1902. évi április hó 12-én történt elrendelése előtt négy hónappal korábban vezetett biztosítási végrehajtást, amelyet keresetével megtámad, olyan körülmények között foganatosíttatott, hogy annak a közadós részéről való puszta eltűrése egymagában véve már bizonyítaná a közadós részéről fizetései megszüntetését és az alperesnek erről való tudomását. (Curia 1904 január 13. 1568/1903. sz. a.) 674. Abból a körülményből, hogy a közkereseti társaság fizetéseit megszüntette, még nem következik, hogy ennek a közkerseti társaságnak a tagja is már ugyanakkor megszüntette volna a fizetéseit, tehát egymagában azon alapon, hogy a közkereseti társaság ellen csőd nyittatott, a társasági tag vagyonára a tag magánadósságának biztosítására szerzett zálogjognak a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján való megtámadása helyt nem foghat. A kereskedelmi törvény 97. §-ának és a csődtörvény 251. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a közkereseti társaság hitelezői csőd esetében első sorban a társaság vagyonából nyernek kielégítést, az egyes tagok magánvagyonából pedig a társaság hitelezői követeléseiknek csak ama részére igényelhetnek kielégítést, mely a társasági vagyonból ki nem kerül, továbbá a csődtörvény 249. §-ának abból a rendelkezésből, mely szerint a közkereseti társaság ellen elrendelt csőd esetében a társasági tagok ellen a csőd akkor rendelhető el, ha az kéretik és a kereskedelmi csődnyitás esete a tagokkal szemben is fenforog, vagyis ha a csődkérvényben az is igazoltatik, hogy fizetéseiket a tagok is megszüntették, önként folyik, hogy az, miszerint valamely közkereseti társaság fizetéseit megszüntette és a társasággal szemben a kereskedelmi csőd esete fenforog, nem vonja maga után szükségképpen a tagok mint magánszemélyek fizetésének megszüntetését. Egymagában abból a körülményből tehát, hogy a H. A. fia czég a fizetéseit megszüntette, nem vonható le az a következtetés, hogy ennek folytán a társaság tagja H. F. is megszüntette volna a fizetéseit. (Curia 1904 márczius 16. 476. sz .a.)