Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)
A váltókifogások 243 M. k i r. Curia: A másodbiróság ítélete az indokai alapján helybenhagyatik. (M. kir. Curia 907/1903. 1904 november 17.) 649. A váltóbirtokos az intézvényre nézve kitöltetlenül kapott váltót, az intézvényezettnek lakhelye tekintetében, mely egyéb fizetési hely megjelölése hiányában egyszersmind a fizetési helyet is képviseli, csakis az intézvényezett valóságos lakhelyének megfelelően töltheti ki, de a kifogásoló váltóadósokat terheli annak bizonyítása, hogy a váltó akkor, a mikor a váltóbirtokosnak átadatott, nem volt a fizetési helylyel, illetve az intézvényezett lakóhelyével ellátva. A kir. törvényszék: Az óvás szabálytalanságára alapított kifogásnak nincs alapja, mert az óváslevél tanúsítása szerint az óvás a fizetés helyül kijelölt Kolozsvárit vétetett fel. Azt a kifogást pedig, hogy fizetési helyül Kolozsvár jogellenesen tétetett, mert alperesek szatmári lakosok, a kir. törvényszék azért nem vette figyelembe, mert a V. T. 93. §. rendelkezéséhez képest alperesnek azt kellett volna igazolni, hogy e lényeges kellék kitöltése tekintetében ellenkező megállapodás jött volna létre. A m. kir. Curia: Az elsőbirósági ítéletből elfogadott indokoknál fogva, mégis ez utóbbiaknak akként való helyesbítésével hagyatik helyben, hogy alperesek nem bizonyították, hogy a kereseti váltót a fizetési hely tekintetében kitöltetlenül adták volna felperesnek. (Curia 706/1904. — 1904. szeptember 21.) 650. Ha a váltóbirtokos a váltót az eredetileg kibocsátói minőségben kötelezettséget vállalóra utóbb jogellenesen intézvényezte és igy azt intézvényezettnek tüntette ki, akkor ez a váltókötelezett sem mint elfogadó, sem mint kibocsátó nem marasztalható. Azzal a ténynyel szemben, hogy az előző törlesztési váltókon, a melyeknek részbeni kiegyenlítésére a kereseti váltók szolgáltak, az alperes mint kibocsátó szerepelt, — továbbá tekintettel arra, hogy a válasziratban maga a felperes adta el, hogy a kereseti váltókat alperes egy a közte és K. K. közt előzőleg létesült külön megállapodás alapján irta alá elfogadó gyanánt ugy, hogy ez alapon volt joga felperesnek a váltókat az alperesre szóló intézvénynyel utólagosan kitölteni, felperest terhelte a bizonyítás kötelessége az általa vitatott megállapodás létrejöttére nézve, ez a bizonyítás azonban az első bíróság ítéletének helyes mérlegelése szerint nem sikerülvén, azt kellett megállapítani, hogy az alperes kibocsátói minőségben irta alá a kereseti váltókat, tehát a felperes ezen váltókat jogellenesen intézvényezte utólagos kikötéssel az alperesre, s ez által az alperesnek eredeti váltókötelezetti minőségét jegellenesen változtatta meg, ezért ezen jogellenesen intézvényezett váltók alapján az alperes se mint elfogadó, se mint kibocsátó nem marasztalható és pedig mint elfogadó azért nem, mert mint kibocsátó vállalt váltói kötelezettséget, mint kibocsátó pedig azért nem, mert az általa, mint kibocsátó által vállalt váltóbeli kötelezettség magából a váltóból ki nem tűnik. (M. kir. Curia 1107/1904. — 1904. július 5.) 16*
