Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Kötelmi jog Jognyilatkozat értelmezése. 143 Megvilágítja ezt a 17. §., mely a hóra nézve a tisztítást és elfuvarozást is külön kiemeli, de a tisztántartási kötelezettséget itt világosan az üzemképesség keretében ismétli, a mely ismétlésnek, ha a tisztítás külön önálló ellenszolgáltatásnak volna tekintendő, értelme sem volna. A hó eltakarítási kötelezettség szövegezése és elhelyezése pedig kétségtelenné teszi, hogy ez utóbbi sem külön ellenszolgáltatásképp, hanem az üzem akadálytalan fentartása indokából terheli alperest, ami különösen világos a kültelkekre vonatkozó részből, mely a hónak egyenesen csak a pályatestről eltakarítását teszi alperes kötelességévé, kikötvén, hogy ennek oly módon kellene történnie, hogy közlekedési akadály másokra ne háruljon. Elv tehát itt is, a saját üzem okozta nehézségeket alperes köteles elhárítani, felperest pedig terhelnie nem szabad, de a felperes terheiből mit sem vállal el. Alperesnek a 11. §-ban irt tisztítási, 17. §. szerint tisztántartási kötelezettsége ily körülmények közt csak odáig terjedhet ki, hogy a saját üzeme által netán okozandó tisztátlanság elhárítása felperest ne terhelje, de semmi esetre sem terjedhet kötelezettsége odáig, hogy nem az ő üzeme által, hanem az utczai forgalom által okozott rendes szemetet tisztítsa, még kevésbbé, hogy azt elfuvaroztassa. A m. kir. Curia: ítélet helybenhagyatik felhívott és felhozott indokaiból és főleg azért, mert a felperes által kétségbe nem vont az a ténykörülmény, hogy felperes a szerződés 11. pontjában elvállalt kötelezettséget hosszú időn át, 12 éven keresztül az általa vitatott mérvben teljesítette, az úttest rendes seprésére és a szemét elfuvarozására alperest soha fel nem hívta, nem szorította, a teljesítésnek az alperes által gyakorolt mérve ellen fel nem szólalt: okszerűen támogatja alperes abbeli álláspontjának a helyességét, hogy a 11. pontban foglalt tisztántartási kötelezettség mérvét már a szerződés létrejötte idejében felperes maga sem tekintette a kereseti kérelem értelmében az utczai forgalom által okozott rendes szemét tisztítására és elfuvarozására kiterjesztettnek. (Curia 1903 deczember 10. 5800/902. sz. a.) 374. Felperes a tulajdonát képező ingatlant önkéntes árverésen eladta s vevővel az árverési jegyzőkönyvön felül még külön adás-vételi szerződést is csinált, a melybe azonban tévedésből nemcsak az önkéntes árverésen eladott, illetve megvett ingatlan, hanem ezen felül még egy ugyanazon telekjegyzőkönyvbe, de más helyrajzi szám alatt felvett ingatlan is fel lett véve s ennek alapján a tulajdonjog mindkét ingatlan tekintetében a vevőre íratott. Kimondatott, hogy a jogcselekmény súlypontja nem az árverési jegyzőkönyv alapján kiállított szerződésben, hanem az árverésen történt adás-vevésben fekszik, mely alperesre mint vevőre nézve már az árverési jegyzőkönyv aláírása által joghatályossá vált és a melynek nem létesítője, hanem csak folyománya volt a szerződésnek kiállítása. (Curia 1904 június 7-én 6930/903.)