Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

128 Magánjog. Vígszínház a színdarabnak csak Budapesten való előadhatására nyert jogot a szerzőtől, a vidéken való előadhatás jogát azonban a Vígszínház sem szerezte meg, és így ilyen jogot alperesre nem is ruházhatott át. Alperes tehát a színdarabot jogosulatlanul adatta elő. Ez a cselekménye a szerzői jog bitorlását képezvén, a fenti módon kellett határozni. A m. k i r. Curia: A kir. tábla ítélete indokaiból helybenhagyatik. (Curia 1904 márczius 15. 6497/903. sz. a.) 337. Valamely szobormű utánzása és habár ingyenes terjesztése is megállapítja a szerzői jog bitorlását. (Curia 1905 május hó 23. 318/904.) 338. A szentírásban előforduló zsoltároknak gyűjteményes kiadása, habár az egy előbbi gyűjteményes kiadással megegyezik is, nem esik a szerzői jog bitorlásának fogalma alá, mert az ilyen gyűjteményes mű nem áll az 1884: XVI. t.-cz. védelme alatt, hanem az úgynevezett közvagyont tevő iratok közé tartozik. A kir. ítélő tábla: A gör. kel. szerb egyházi és iskolai tanácsnak D. a. határozatában meg van állapítva, hogy a felperes kiadásában megjelent A. a. zsoltárkönyv az egyházi zsoltárkönyvnek hü másolata, a szakértők véleménye szerint pedig az alperes kiadásába'] megjelent B. a. zsoltárkönyv nem egyéb, mint a szentírásban foglalt zsoltároknak hü lenyomata. A szentírásban előforduló zsoltároknak gyűjteményes kiadása, habár az egy előbbi gyűjteményes kiadással megegyezik is, nem esik a szerzői jog bitorlásának fogalma alá, mert az ilyen gyűjteményes mű nem áll az 1848:XVI. t.-cz. védelme alatt, hanem az u. n. közvagyont tevő iratok közé taitozik. A felek nem is vonják kétségbe azt, hogy a szentírásban felvett zsoltárokból az idézett t.-cz. hatálylépése előtt is készültek korlátlan példányban gyűjteményes kiadások és sem a felperes, sem a szakértők nem állítják, hogy az valaha tiltva volt. Ennélfogva az 1884: XVI. t.-cz. 77. §. értelmében az iskolai használatra szánt zsoltárok gyűjteményes kiadása jelenleg sincs tiltva, amiből folyóan a felperest keresetével teljesen elutasítani stb. kellett. A kir. Curia: Az 1884: XVI. t.-cz. egész tartalmából, de különösen a 2. §. rendelkezéseiből minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy ezen törvény értelmében vett szerkesztőnek csak az tekinthető, aki többeknek irodalmi adalékait szellemi munka kifejtésével szerves összmüvé kapcsolja össze és csak az ily módon, t. i. több szerzőnek irodalmi adalékaiból szellemi munka kifejtésével alkotott uj műnek egységes egészére, mint összmüre nézve részesül annak szerkesztője az uj műben összefoglalt egyes irodalmi adalékok tekintetében a: illető egyes szerzőket megillető jogoknak érintése nélkül a szei?ővel egyenlő védelemben. Tekintve már most, hogy a per adata'' és a felmerült bizonyítékok szerint a felperes kiadásában megjelent A. a. zsoltárkönyv a fent idézett törvényhely értelmében vett gyűjteményes uj műnek jellegével nem bir, mivel pusztán D á-