Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Szerzői jog. 127 magva" nagykövetség 2. r. alperes honosságát oly útlevél alapján ismerte el, melyet csakis az arra illetékes magyarországi hatóság állithatott ki. Ezen okiratokkal 2. r. felperes magyar honossága bebizoxyittatván, a felperesek által közösen szerzett színműre az 1884: XVI. t.-cz. 79. §. 1. bekezdése értelmében ezen t.-cz. rendelkezései kiterjednek. Az idézett t.-cz. 1. és 52. §-ai értelmében ellenkező megállapodás hiányában a szerzői jog érvényesítésére a szerzőtársak mindenike, tehát 2. r. felperes maga is jogosult. Az a kérdés, hogy felperesek az általuk szerzett szinmü nyilvános előadására vonatkozó jogukat a B. F. és testvére czégre s megelőzőleg másokra átruházták-e vagy sem? a felperességi jog elbírálásánál a jelen perben közömbös; mert a nyilvános előadás jogának átruházása egymagában, ellenkező megállapodás nélkül, nem szünteti meg a szerkőnek azt a jogát, hogy a szerzői jog bitorlását üldözheti. Azt pedig, hogy felperesek ezen jogukról lemondottak volna, alperes nem is állítja, 13. F. tanú vallomásából pedig az ellenkező tűnik ki. Ezekhez képest az elsőbiróság helyesen vetette el a felperességi jog elleni kifogásokat. Az elsőbiróság helyesen fejtette ki ítéletében, hogy az alperes által színpadon nyilvánosan előadott fordítás az 1884: XVI. t.-cz. 7. §-a szempontjából jogosult fordítás, de nem fogadható el helyesnek az 53. §. rendelekezésére alapított azon érvelés, hogy annak, ki jogosult fordítótól megszerezte a jogot a fordítás nyilvános előadására, nincs szükség arra, hogy az előadáshoz az eredeti szinmü szerzőjének beleegyezését is megszerezze. Ugyanis az 53. §. a jogosult fordítót csak az ellen védi, hogy az ő fordítása beleegyezése nélkül nyilvánosan előadassék; de sem ez a §., sem az a körülmény, hogy az alperesek által hivatkozott 54. §. a szerzői jog bitorlásának egyik esetét külön megjelöli, nem alkot kivételt a 48. §-ban lefektetett azon általános szabály alól, melynek értelmében a színmüvek a szerző beleegyezése nélkül elő nem adhatók. Ahhoz tehát, hogy a jogosult fordítást nyilvánosan elő lehessen adni, nemcsak a fordítónak, hanem a szerzőnek beleegyezése is szükséges. Téves a kir. törvényszék azon álláspontja is, hogy a színmüveknél a szerzői jog érvényesithetésének lényeges feltétele a nyilvános előadás jogának beiktatása, mert az idézett t.-cz. 11., 18. és 55. §-ok egybevetéséből kiviláglik, hogy színmüveket csak az esetben szükséges a törvény 42—44. §-aiban emiitett iktató könyvbe való beiktatás végett bejelenteni, ha a szinmü álnév alatt, vagy a szerző nevének kitétele nélkül jelent meg s a jogosult ennek daczára nemcsal: a mü első kiadása, illetve nyilvános előadása napjától számított 50 évre, hanem a 11. §-ban meghatározott időre akarja biztosítani a védelmet a szinmü jogosulatlan előadása ellen. Erre mutat az is, hogy a 28,672/84. sz. a. földmivelésügyi ipar- és kereskedelmi miniszteri rendeletben s a mellékletét képező utasításban nincs is gondoskodva olyan iktatókönyvekről, melybe a szerzőnek valódi vagy irodalmilag ismert neve alatt megjelent színmüvek lennének bevezetendők Alperes beismerte, hogy a felperes által szerzett színdarabot jogosult magyar fordításban Arany kakas czim alatt a szerzők beleegyezése nélkül adták elő; a per adataiból kitűnik, hogy a