Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

124 Magánjog. zött és közzétett utánanyomatait forgalomba hozták. Alperesek a kereset ellen annak halmozottsága, felperesség hiánya s a miatt tettek kifogást, hogy felperes a Nagy-Britanniaával a szerzői jog tekintetében kötött államszerződésben foglalt feltételeknek eleget nem tett. Felhozták továbbá, hogy felperes kereseti joga elévült, keresetével tehát ez okból, de azért is elutasitandó, mert első sorban azok ellen kellett volna eljárnia, akik a zenemüveket jogosulatlanul utánnyomatták és közzétették. A kir. tábla az alaki kifogások egyikét sem találta elfogadhatóknak. A szerzői jogról szóló 1884. évi XVI. t.-cz. értelmében követendő eljárás tárgyában 1684/84. sz. a. kelt igazságügyi miniszteri rendelet értelmében ugyanis egy keresettel több személy akkor is megperelhető, ha az különböző jogalapon indíttatik, jelen esetben pedig a 2. és 3. r. alperesek ellen indított keresetnek jogalapja is azonos. De a felperességi jog hiánya sem forog fen, azt pedig, hogy a felperesnek joga nem volna kizárólagos, a szolgáltatott bizonyítékokkal szemben, alperesek tartoztak volna bizonyítani. Az I. és K. a. igazolják azt is, hogy felperes azon feltételeket és alakszerűségeket is betartotta, melyeket az 1884: X. t.-cz. ben foglalt államszerződés a szerzői jognak Magyarországban való érvényesithetésére nézve előir. Nem forog fen elévülés sem, mert a szerzői jog bitorlása miatt indítható kereset az 1884: XVI. t.-cz. 36. és 37. §-a szerint csak 3 év múlva évül el, a 3 hónapos elévülés csakis a büntetés alkalmazásánál s a 24. §-ba ütköző cselekmény esetében jöhet alkalmazásba, ezekről pedig most nincs szó. Nincs végre alapja annak a kifogásnak sem, hogy felperes első sorban a jogosulatlan utánnyomók ellen tartozott volna eljárni, mert ilyen rendelkezést a szerzői jogról szóló törvény nem tartalmaz. Érdemben alperesek tagadták, hogy az F., G. és H. a.-t elárusították, hogy uj zenemüveknek elárusitásával foglalkoznának, s ha a zenemüveknek általuk történt elárusitása bebizonyíttatnék is, ellenük a szerzői jog bitorlásának ténye s annak következményei megállapíthatók lennének, mert ebbeli eljárásukban őket sem gondatlanság, sem szándékosság nem terheli. Tekintve azonban, hogy a csatolt zenemüpéldányok alperesek czimjelzését feltüntető pecsétlenyomatokkal vannak ellátva és alperesek nem is állították, hogy ez a jelzés az üzleteikben eladatni szokott müvekre rendszeresen alkalmaztatni szokott jelzéstől eltérő lenne, vagy hamisítva volna, az vélelmezendő, hogy a példányok tényleg az alperesek üzleteiből kerültek ki, aminek ellenkezőjét alperesek tartoztak volna bebizonyítani. E szerint kétségtelen lévén, hogy az F., G. és H. alattiakat alperesek hozták forgalomba, minthogy a példányok nem a kérdéses zenemüvek kiadására, közzétételére s forgalomba hozatalára egyedül jogosított felperestől származnak, és alperesek azt sem igazolták, hogy azok elárusitására a felperestől nyertek jogosultságot; minthogy az 1884: XVI. t.-cz. 5. §-a értelmében valamely irói műnek pusztán forgalomba helyezése is már a szerzői jog bitorlásának tekintetik és tilos, ha az a jogosultnak beleegyezése nélkül történik, az a körülmény pedig, hogy a forgalomba helyezésnél alperesek részéről szándékosság vagy csak gondatlanság forgott-e fen, csak a szerzői jogbitorlás