Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Szerzői jog". 123 minőségben aláirt váltók biztositására szolgálnak, nem magyarázható másként, mint ugy, hogy a hitelező a jelzálogokból magát az ilyen fajta követeléseire nézve a szerződéssel 610 frtnyi összegben megállapított váltóhitel korlátain belől, tetszése szerint kielégítheti. Megerősíti ezt a felfogást a kihallgatott tanuk vallomása is, amely szerint a felperes éppen azért kívánta azt, hogy az alperes zálogot adjon, mert egyetemlegesen kötelezett adóstársainak egynémelyike fizetésképtelenné vált s mert ellenkező esetben a felperes a követelés lejártának a meghosszabbításába bele nem bocsátkozott volna. Mindezekből nyilvánvaló az is, hogy az a tény, amely szerint a felperes a váltó prolongálásába beleegyezett, s hogy az alperes az uj váltót alá nem irta, sőt, hogy vele szemben éppen ezért a felperes váltói uton pervesztessé is lett, az alperesnek a zálogszerződésen alapuló kötelezettségét nemcsak hogy meg nem szüntette, de még csak nem is érinthette. Nem pedig azért sem, mert az alperes elvállalt kötelezettsége nem volt időhöz kötve s mert azt a döntő tényt, hogy a váltótartozás lejáratakor a zálogszerződést felmondotta volna, még csak nem is állította, amiből folyik, hogy jelzálogul felajánlott ingatlana az újonnan leszámítolt váltón alapuló követelés biztositására is lekötve maradt. Azt a kérdést, hogy a váltótartozásból 960 korona még ma is fennáll, azt e. b. helyesen oldotta meg s ebben a tekintetben a kir. ítélőtábla elfogadja az elsőbirósági ítéletben felhozott indokokat. Minthogy pedig ilyen körülmények között az e. b. az alperest helyesen marasztalta s a zálogjog törlését kérőt viszontkeresetével helyesen utasította el: a megtámadott ítéletnek idevágó rendelkezéseit helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1904 október 19. 8,842/1903. P. szám.) Szerzői jog. 1884: XVI. t.-cz. 333. A szerzői jogról szóló törvényben nincsen arra rendelkezés, hogy a szerzői jog bitorlása miatt első sorban a jogosulatlan utánnyomó ellen kell eljárni, s csak azután lehet azok ellen fordulni, akik a jogositatlanul többszörözött és közzétett utánnyomatokat forgalomba hozzák. — Az 1884. évi XVI. t.-cz. 5. §-a értelmében valamely irói műnek pusztán forgalomba helyezése is már a szerzői jog bitorlásának tekintetik és tilos, ha az a jogosultnak beleegyezése nélkül történik. Az a körülmény, hogy a jogosulatlan utánnyomat forgalomba helyezője részéről szándékosság vagy csak gondatlanság forgott-e fenn, csak a szerzői jogbitorlás következményeinek megállapításánál, nevezetesen a büntetés alkalmazásánál s a kártérítés megállapításánál jöhet tekintetbe. A k i r. tábla: Felperes mint a „Pas de Quatre" és a „Linger Loo Marsch" czimü zenemüvek egyedüli jogosult kiadója szerzői jog bitorlása miatt azon alapon támaszt 2. és 3. alperesek ellen keresetet, mert nevezettek a zenemüveknek jogositatlanul többszörö-