Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Magánjog. gének beleegyezése vagy a vagyonközösség jogi természetének megfelelő egyéb"hozzájárulása szükséges, ellenben e nélkül arra nézve egyes vevő vagy a vevők valamely része önálló rendelkezési, tehát kereshetőségi joggal sem bir (hasonló érteleinben határozott a kir. Curia 1902. G. 668. sz. a.). Minthogy pedig a felebbezési biróság Ítéletéből kitetszőleg felperesek a jelen pert az illető m.-i birtokra vonatkozó bérleti szerződésnek időelőtt megszüntetése, tehát nem valamely szerződésszerű teljesités iránt indították, és erre nézve a vevők összeségének belegyezését vagy a vagyonközösség jogi természetének megfelelő egyéb hozzájárulását ki nem mutatták; ezeknél fogva nyilvánvaló, hogy a jelen perrel egy osztatlan közös jog érvényesítése czéloztatik ós hogy ennek a jognak érvényesítésére felperesek önálló kereshetőségi joga meg nem állapitható. (Curia 1904 május 11. G. 205/904.) Úrbéri jogviszonyok. 309. A halászati jog mint u. n. „regale" kizárólag a földesúrnak volt fentartva. Az 1888: XIX. t.-cz. 1. §-ában foglalt azon rendelkezés alól, hogy a halászat a földtulajdon elválaszthatlan tartozékát képezi, ezen törvény 3. §-a azt a kivételt állapítja meg, hogy azok, kik a törvénynek 1889 május i-én történt életbeléptekor a halászati jogot oly vízterületen gyakorolják, melynek medre tulajdonukat nem képezi, ezen jogukat az 1. í^-ban foglalt rendelkezés ellenében is megtartják abban az esetben, ha a törvény hatályba lépte után legkésőbb egy év alatt ebbeli jogukat az alispánnál bejelentik s ennek folytán jogosultságukat kimutatják. Ha az, a ki a halászati jogot gyakorolta, ezen rendelkezéseknek megfelelt, ugy maga az a körülmény, hogy a partbirtokosok a halászatot szabadon gyakorolták, joggyakorlatot nem bizonyít s a halászati jog őket ezen jog átruházásának hiányában nem illeti meg, mert a halászat joga az 1888. évi XIX. t.-cz. meghozataláig kizárólagos földesúri jog volt és mint ilyen a királyi kisebb haszonvételek, u. n. regálék közé tartozott s ez világosan kimondatott az úrbér VI. fejezetének 3. §-ában, valamint az 1836 :VI. t.-cz. 8. §-ában, a melyek a volt jobbágyokat a halászati jog gyakorlásából kizárták, és az a jog, mint u. n. regale, kizárólag a földesúrnak volt fentartva. (Curia 1904 október 18. 4878/903. sz. a.) 310. Az 1871: LIII. t.-cz. 44. §-ának a) pontja értelmében a birtokszabályozáshoz szükséges segédadatok egybeállításával megbízott bírónak elsősorban az a kötelessége, hogy a rendezni kivánt község és a szomszédos községek közt a határokat tisztába hozza, s ha az barátságos uton nem eszközölhető, a feleket a határkérdés eldöntése végett az illetékes bírósághoz utasítsa. Községek között a határ, már végrehajtással is befejezett úrbéri birtokszabályozás során végérvényesen megállapittatván, az többé vitássá nem tehető, következésképpen azon az alapon, hogy a határ tévesen állapíttatott meg,