Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Úrbéri jogviszonyok. US tulajdoni kereset sikerrel nem inditható. (Curia 1904. szeptember 6. 6274/903.) 311. Az a körülmény, hogy a kereseti, az időben hasznavehetetlenekenek minősitett ingatlanok, az egyes jogosultak illetőségébe be nem számittattak, még nem bizonyitja, hogy azok az alperes közbirtokosság osztatlan közös vagyonaként fentartattak. Alperes közbirtokosságra az összes földesúri jogok általában ruháztatván át, ugyanő jogelődeinél több joggal nem birhat. Az pedig kétségtelen, hogy a volt földesurak az 1885: XXIII. t.-cz. 4. §-ának általányrendelkezésével szemben, az id t.-sz. 5. §-ának utolsó bekezdésére sikerrel nem hivatkozhatnak. (Curia 1904 jun. 18. 2960/901.) 312. Rendes keresettel ingatlan tulajdonjoga, birtoka és elvont haszon iránt inditott per az 1896: XXV. t.-cz. által a zsellérbirtokok megváltását szabályozó külön eljárásra hivatalból nem terelhető, és pedig akkor sem, ha a per tárgyává tett ingatlan majorsági zsellérbirtok jogi természetével birna is. (Curia 1904 szept. 21. G. Zs. 1.) 313. Az úrbéri egyezség értelmében az ingatlant terhelő s az 1836. évi VI. t.-cz. 4. és az 1871: LIII. t.-cz. 32. §-aihoz képest fennállónak tekintendő fajárandóság az ingatlan dologi terhét képezvén, a földesúri birtokot nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül is terheli, következően ez a jog az ingatlan mindenkori birtokosa ellen, tekintet nélkül arra, vájjon ez a tulajdonjogát magánszerződés, avagy birói árverés utján szerezte, érvényesíthető, mert az egyházi személyeknek .a fenti törvényeken alapuló faizási szolgalma közjogi természetű s ebből folyólag oly dologi teher, mely mindenkivel szemben érvényesíthető. (Curia 1904 szept. 9-én 4585/903.) 314. Tekintettel arra, hogy a vásártartási jog nemcsak az évi, hanem a heti- és napivásárok tartására is kiterjed, és hogy a helypénzszedés joga a vásártartási jognak a folyománya, az ezen czimen befolyt jövedelem aránylagos része a kincstárt illeti. A kir. Curia: Az 1873: XXVIII. t.-cz. 2. §. c) pontja által hatályában fentartott 1871 június 8. kiadott legfelsőbb intézkedés 8. §-a szerint a kincstári jövedékek sorába tartozott vásártartási jog alperesnek 1872. évben átengedtetett azzal a kikötéssel, hogy e jövedék hasznosításából befolyt jövedelem tiz évi átlagának felét évenkint a kir. kincstárnak megfizetni köteles. A per adatai szerint tényként megállapítható ugyan, hogy alperes a heti s napi vásárokon a helypénzt az 1870. évi XLII. t.-cz. 13. §. rendelkezése következtében alkotott szabályrendelet alapján csak 1876 október i-től kezdődőleg szedte; de tekintettel arra, hogy a vásártartási jog nemcsak az évi, hanem a heti s napi vásárok tartására is kiterjed, nem szenvedhet kétséget, hogyha alperes az emiitett szabályrendelettel az annakelőtte szedett vásárilletéken kívül a helypénzszedés jogát is kieszközölte, ez a jogkiterjesztés a vásártartási jognak a folyo8*