Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

io8 Magánjog. 290. Kiskorú ellen az elbirtoklás csak akkor szünetel, ha a kiskorú törvényes képviselő hiján van. Sem a hagyatéki eljárás során bejelentett igény, sem az abból folyó telekkönyvi bekebelezés nem szakitja meg az elévülést, ha egyébként a birtoklásban változást elő nem idéztek. (M. k. C. 1904 deczember 20-án. 5125.) 291. Az elbirtoklást a kérdéses ingatlanra nézve lefolytatott hagyatéki eljárás meg nem szakitja. A másodbiróság Ítéletének felebbezett az a része, mely szerint felperesek R. M. I. r. alperessel szemben a keresetükkel elutasittattak s ennek az alperesnek javára perköltség viselésére köteleztettek, helybenhagyatik az abban vonatkozóan felhozott indokok alapján, s a felebbezésben előterjesztettekre tekintettel még azért, mert a birtok mellett jóhiszeműség vélelme szól, mely jogi vélelemmel szemben felperesek nem mutatták ki, hogy I. r. alperesnek és jogelődjeinek a kereseti ingatlanokra gyakorolt birtoka rosszhiszemű volt, minek folytán az a birtok jóhiszemüinek lévén tekintendő, a bizonyított 32 éves békés birtok alkalmas volt az elbirtoklásra. Ilyen hosszas birtoknál külön jogczim kimutatása nem szükséges. Tekintettel pedig arra, hogy a tulajdoni igénynek elismerésén kivül az elbirtoklást egyedül a keresetindítás szakitja félbe, felpereseknek amaz érvelése, hogy a 32 éven belül eszközölt hagyatéki tárgyalás és annak folyományául a hagyatéknak átadása az elévülést megszakították, törvényes alappal nem bír. (A m. k i r. C u r i a 1904. évi szeptember hó 7-én 5457/1903. pszám alatt.) 291 /a. Az arra alapított tulajdoni kereset bizonyítására, hogy egy folyó akkori medrét elhagyva, uj medret ásott magának a felperes ingatlanán keresztül és azt hozta létre, hogy a felperes ingatlanainak egyrésze az alperes ingatlana mellé került, nem elegendő annak bizonyítása, hogy a felperesi ingatlan jelenleg ugyanannyival kisebb, mint amennyivel az alperesi nagyobb, hanem azt kell bizonyítani, hogy a peres ingatlanrész felperes ingatlanának a viz által elszakított kiegészítő részét képezi. A mérnök szakértő megállapította ugyan, hogy a n-i felperes tulajdonát képező ingatlan határvonala a tagosításkor a H. folyó jobb partján lett megállapítva, továbbá, hogy a g-i alperesi ingatlan kiterjedése a tagosításkor 2 h. 1241 | |-öl, az n-i 12. sz. tjkvi ingatlan pedig 94 h. 420 H-öl területben adatott ki: megállapította továbbá azt is, hogy a g-i ingatlan jelenleg 14 h. 188 fl-öllel több, mint amennyi ezen ingatlan fejében a tagosításkor kiadatott, s hogy az n-i ingatlan tagositási térmennyiségében 14 h. hiány mutatkozik. Csak azt nem lehet megállapítani a szakértő véleményéből s a per adataiból, hogy ez az alperesi ingatlan szaporulat olykép keletkezett, hogy az n-i határtagositás után a H. folyó akkori medrét elhagyva, uj medret ásott magának a felperes ingatlanán keresztül, és azt hozta létre, hogy a felperes ingatlanának egy része az alperes ingatlana mellé került, felperes keresetének pedig ez képezi a jogalapját. Ehez képest a felperes azt tartozott bizonyítani, hogy a pe-