Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Dologi jog. A birtok és birtokvédelem. IOI hajtást szenvedőre száll vissza, annak birtoklási joga, a mennyiben az tőle a birói zár alkalmazása által elvonatott, azokra vonatkozóan újra feléled. (Budapesti kii ítélő tábla 1903. évi október hó 16. I. G. 163/1903. sz. a.) 272. A birtok, mint főtárgy és az elvont hasznok, mint melléktárgy közötti viszonyból következőleg, ha az elvont haszon a birtokkal együtt nem érvényesittetett, sem a birtok iránti perben annak külön érvényesítése indokoltan fen nem lett tartva: a tulajdonos erről lemondottnak tekintendő. A kir. törvényszék: Felperes keresetét azon ingatlanoknak a kereset kézbesitésétől a birtokbaadásig járó elvont hasznai iránt indította, a mely ingatlanok birtoka iránt alperes ellen keresetet már lefolytatott s amely kereset folytán a birtok felperes részére már jogerősen megítéltetett. Felperes beismerte, hogy az alperes ellen a birtok iránt folyamatba tett perben a kereseti elvont hasznok megítélését nem kérte s azt nem is állította felperes sem, hogy ezen elvont hasznok iránti igényét a birtokperben fentartotta. Minthogy a birtok mint főtárgy és az elvont hasznok mint melléktárgy közötti viszonyból következőleg, ha az elvont haszon a birtokkal együtt nem érvényesittetett, sem a birtok iránti perben indokoltan fen nem lett tartva annak külön érvényesítése és a birtok magában véve ítéltetett meg, az elvont hasznok iránti követeléssel utóbb fellépni nem lehet, annálfogva felperest elutasítani kellett. A kir. Curia: Helybenhagyatik indokaiból és azért, mert az elsőbiróság ítéletben kifejtett tényállás szerint felperes a maga a birtok mint főtárgy iránt előzőleg lefolytatott perben az elvont hasznok iránt való igényét kifejezetten fenn nem tartván: arról lemondottnak tekintendő. (Curia 1904 október 6. 938/904. sz. a.) 273. A kereset beadásáig jóhiszemünek tekintendő azon birtokos, a kinek az árverés alá került ingatlan birtok határait az árverés előtt maguk a végrehajtást szenvedők jelölték meg, s a ki e megjelöléshez képest a végrehajtást szenvedőknek, tudtával és heleegyezésével lépett be az árverés után mint vevő, az ingatlan birtokába. Jogszabály az, hogy az ingatlan tulajdonosa a szűnt haszon megtérítését csak a rosszhiszemű birtokostól követelheti; a birtoklás pedig rendszerint jóhiszemünek vélelmezendő, a rosszhiszeműséget az tartozik bizonyítani, aki abból követelést támaszt. A felperes azonban az alperes birtoklásának rosszhiszeműségét, vagyis hogy az alperes tudta volna azt. hogy az ingatlan részlet nem tartozik az általa az árverésen megvett ingatlanhoz, be nem bizonyította, sőt ellenkezően az alperes nyújtott tanúvallomásával meggyőző bizonyítékot arra nézve, hogy az árverés alá került ingatlan birtok határait az árverés előtt maguk a végrehajtást szenvedők jelölték meg az alperesnek mint venni szándékozónak, és