Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

28 mert a vagyonrendezési szerződést ennek szövege szerint a peres házasfelek 1908 deczember 17-én azzal a kijelentett szándékkal kötötték, hogy különválva élni és a házasságnak bírói úton felbontását kérelmezni fogják és az alperes ezzel a közös czélzattal adta a felperes akkori összes vagyoni igényének kielégítése czímén a 4000 K végkielégítési összeget; ámde a felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint a peres felek a vagyonrendezési szerződés megkötése után csakhamar a házassági együttélést visszaállították, a házassági bontópert meg sem indították és 1911 augusztus 31-ig házasságban újra együtt éltek, a mely fényükkel a szerződést hatályon kívül helyezték, mert abba nem köttetett ki az, hogy a szerződési megállapodás a házassági együttélés visszaállítása esetében a későbbi különválás bekövetkeztével is hatályában fenntartassák; az a körülmény pedig, hogy a felperes a kapott 4000 K-t a házassági együttélés visszaállítása után vissza nem adta az ezt akkor vissza nem követelő alperesnek, ez utóbbit csak a 4000 K-nak visszakövetelésére jogosítja, de nem eredményezte jogilag a szerződés hatályának továbbra is fennmaradását és így az alperes felülvizsgálali kérelmét ebben az irányban el kellett utasítani. Ellenben alaposnak találtatott az alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett akkor, a mikor a havi tartásdíj összegét a peres lelek egyező megállapodása alapján 120 K ban állapította meg és mégis az ebbe beszámítandónak kimondott 4000 K-ból az ítélet rendelkező részében az 1911 szeptember 1-től kezdődőleg számított első 23 hóra, de az indokolás szerint ettől eltérőleg az első 16 hóra eső havi tartásdíjat az elsőbirósági Ítélettel megállapított havi 200 K-val számítva mondotta ki törlesztettnek. Az állandó bírói gyakorlat szerinti jogszabály ugyan, hogy a nőtartásra kötelezett férj abból a havi tartásdíjösszegből, a melyet a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatónak kimondott elsőbirósági ítélettel megállapított mérvben, habár csak a végrehajtás elkerülése végett is, megfizetett, nem követelheti vissza a felebbezési biróság ítéletének meghozataláig eltelt időre azt a különbözetet, a mely előáll akkor, ha a felebbezési biróság a tartásdíj összegét leszállítja, de ez a jogszabály a fennforgó esetben nem alkalmazható; mert a fentebb említett 4000 Kát, a mely eredetileg is