Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)
150 mert az átruházás ellenében az építkezés folytatása és teljesítése iránt maga is kötelezettséget vállalt. Elsőrendű alperes végrehajtató csak arra a maradványösszegre tarthat igényt, a mely az építtetők és vállalkozóknak a felperes közbenjöttével megtartandó együttes és egymás között szerződésszerűleg megtartandó végleszámolás eredményeként, a felperes által, V. Béla végrehajtást szenvedett, egyik vállalkozó javára kifizetendő lesz; mert erre a maradványösszegre a felperes a végrehajtást szenvedett adósaként jelentkezvén, ennek letiltását tűrni tartozik; mert erre megtartási joga nincs; a melyre elsőrendű alperes az 1913. D. 26/3. sz. a. jegyzőkönyvhöz NB. alatt csatolt letiltó rendelvény szerint ezt a jogát tényleg érvényesítette is. A fent előadott és e helyütt irányadó tényállásból a máikifejtettek szerint, a hitelezők kielégítési alapjának elvonására, és a hitelezők rosszhiszemű kijátszására irányuló szándék felperes irányában jogilag meg nem állapítható; mert az építkezéshez szükséges költségek folyósításával a felperes épen a vállalati jutalék megszerezhetésének előfeltételét, és ezzel a végrehajtás alá vonható vagyonalap előállítását tette lehetővé, a mi a végrehajtató elsőrendű alperes érdekét is előmozdítja. Minthogy az igénypernek tárgyát egyedül az igényelt vagyonnak a perbevont foglaltatóval szemben való felmentése képezi, csak az vizsgálandó, hogy a felperes igazolt-e oly jogot, a mely — az 1881 : LX. t.-cz. 96. §-a értelmében — anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak megállására, hogy a lefoglalt vagyonérték a foglaltató követelésének kielégítésére fordíttassék ? Minthogy a jelen esetben az a kérdés, hogy a foglaltató kielégítésére fordítható összeg mennyit tesz ; ezen per keretében el nem dönthető: a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy felperesnek a vállalati összegre vonatkozó jogát — fentebb kifejtett értelemben — megállapította ugyan, de ennek ellenére felperest keresetével elutasította. Ezért a m. kir. Curia a felebbezési bíróság ítéletét a felperes alapos felülvizsgálati kérelme folytán megváltoztatta, és az igényelt követeléseket a foglalás alól felmentette. A költségek kölcsönös megszüntetésére vonatkozó rendelkezés az 1881 : LX. t.-cz. 98. §-án alapul. (Kir. Curia G. 237,1913. 1914 márczius hó 4-én.)