Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

134 megállapítása szerint a kiskorú Z. Margit tartásdijában alperest a budapesti kir. törvényszék 1913 május 7-ikén kihirdetett 1913. I. D. 22. sz. a. kelt Ítéletével havi 20 K fizetésére kötelezte a kk. anyjának, Z. Máriának, atyja által indított perben s ez az Ítélet még nem jogerős. Nem vitás tény az sem a peres felek között, hogy a gyermeket eddig és jelenleg is az anya tartja el. A most előadott tényekből nyilvánvaló, hogy az alperes az 1912. évi október hó 13-ikán Z. Máriának házasságon kívül született és «Margit» utónevet nyert gyermek tartására itéletileg marasztalva van és az eljárás abban a perben végérvényesen még befejezve nincs. Kétségtelen, hogy a házasságon kívüli nemzésből született gyermek tartásdíja a gyermeket illeti és hogy ez iránt úgy a gyermek anyja, mint a gyámhatóságilag kirendelt gyám kereseti joggal bir; minthogy azonban a tartásdíj a gyermek részére és ennek érdekében követelhető, ha bármelyik keresetre jogosult fél jogát a természetes apa ellen érvényesítette, ugyanazon pernek folyama alatt ugyanazon a jogalapon és ugyanazon kötelezettségnek külön ítéleti megállapítását sikerrel kérni nem lehet; a gyámhatóságilag kirendelt külön gyámnak önálló kereseti joga ugyanis azt tartalmazza, hogy a gyermek anyja által már megindított perbe a gyermek érdekében és jogán bármikor beavatkozhatik és azt saját felperessége alatt is folytathatja, de a mennyiben ezzel a jogával nem él, egyidejűleg külön keresetet nem indíthat; mert, mint a jelen esetben, az anya a gyermeket eltartja és a természetes apa — az anya kereseti kérelme folytán — itéletileg tartásdíj fizetésére kötelezve van, ezen pernek jogérvényes befejezése előtt meg nem állapítható, hogy a gyermek tartási igényei a hozandó végitélettel mely mérvben lesznek biztosítva? s ekként a kirendelt gyám által folyamatba tett külön perben ugyanazon alperes ellen emelt marasztaló kérelem törvényszerű alappal nem bir; mert csak a korábban indított per befejezése után és a mennyiben a gyermek tartási igényei kellően biztosítva nem lennének: volna helye újabb keresetnek és az előzményekre utaló újabb kérelem folytán újabb Ítéleti rendelkezésnek. Ehhez képest a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy a gyermektartásra itéletileg már kötelezett alperest — kimutatott szükség nélkül — a korábban indított per végérvényes