Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

121 toztatta akkép, hogy az alpereseket egyetemleg és végrehajtás terhével arra kötelezte, hogy a felperesnek tartásdíj felében az 1912. évi márczius hó 19-ik napjától kezdődően havonkénti 36 K-t, még pedig ennek a tar­tásdíjnak a mai napig lejárt havi részleteit egy összegben nyolcz nap alatt és a mai naptól tovább folyó havi részleteit minden hó 19-ik napján előre megfizessék ; továbbá, hogy a felperesnek az alsóbiróságok előtt lefolyt el­járásban felmerült perköltségek fejében összesen 322 K és felülvizsgálati eljárási költség fejében 50 K-t nyolcz nap alatt megfizessenek, a következő indokolással: A felebbezési bíróság Ítéletében meg nem támadott tényállás gyanánt megállapíttatott az, hogy a felperes teljesen vagyontalan és teljesen munkakép­telen ; továbbá, hogy a felperesnek négy gyermeke van (a négy alperes), a kik közül a felperes természetben való eltartását csak az ország különböző helyein lakó harmad- és negyedrendű alperesek és ezek is csak felváltva, egy-egy félévre, esetleg egy-egy évre aján­lották fel. Minthogy az állandóan követett bírói gyakorlaton alapuló jogszabály az, hogyha a szülő eltartására köteles leszármazók többen vannak, akkor a tartásnak pénzbeli egyenértéke Ítélendő meg; mert a természetben való tartás csak egy helyen szolgál­tatható ki: a felperesnek pénzbeli tartásdíj iránti igénye jogszerű annál inkább, mivel a felperes a neki a fenti értelemben fel­ajánlott természetben való eltartással megelégedni már azért sem köteles, mert az nem egy helyen és nem állandóan igénybevehe­tően ajánltatott fel neki. Jogszabályt sértett tehát a felebbezési bíróság akkor, a mi­dőn a fentiekkel ellentétes értelmű jogi döntése szerint, felperest a tartás pénzbeli egyenértéke iránti keresetével annál a jogsza­bálynál fogva utasította el, mintha a tartás elsősorban csak ter­mészetben követelhető; mert a fent kiemelt tényállás alapján az ügy eldöntésénél nem ez a jogszabály, hanem a felülvizsgálati bíróság által alkal­mazott fenti jogszabály az irányadó. (Hasonló értelemben hatá­rozott a m. kir. Guria I. G. 189/907. és I. G. 35/910. számok alatt.) A kifejtettek alapján és arra való figyelemmel, hogy a feleb­bezési bíróság által e részben megállapított tényállás szerint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom