Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

G7 illeti meg és ez kiterjed úgy az iparüzletnek, mint az ingatlanoknak haszonélvezetére, vagyis azoknak jövedelmére. Az A) alatt csatolt s tartalmilag és alakilag nem kifogásolt nyilatkozat czímű okiratba foglalt bérleti szerződés azt tartalmazza, hogy özv. G. Gyuláné felperes az ingatlanoknak az ő gyermekeit tulajdonjoggal illető jutalékát bérbeadta özv. G. Samuné alperesnek az 1910 január 1-től számított hat évre és pedig a felebbezési biróság meg nem támadott Ítéleti tényállása szerint 4800 K-ról évi 4300 K-ra leszállított bér fizetése ellenében. Ennek az okiratnak 3. pontjában a bércéadó felperes kijelentette azt is, hogy a gyár vezetésének mikéntjére nézve neki beleszólási joga a bértartam alatt nincs és csupán az a joga marad fent. hogy az üzemnek tényleges fenntartását követelhesse. Tekintettel arra, hogy özv. G. Gyuláné úgy az iparüzletből, mint az annak gyakorlására szolgáló ingatlanokból az ő gyermekei tulajdonában levő jutalékoknak jövedelméről az ő özvegyi jogánál fogva rendelkezhetett, jogilag nem volt elzárva attól, hogy az épületeket az iparüzlet czéljára az iparüzem tényleges fenntartásának feltétele mellett, az alperesnek bérbeadhassa és a gyárvezetés mikéntjére vonatkozó beleszólási jogáról a bérlet tartamára lemondhasson, a mely rendelkezések az őt özvegyi haszonélvezeti jogon megillető jövedelmeket érintik. Igaz, hogy özv. G. Gyuláné felperes az ő gyermekei felett, a mennyiben még kiskorúak, a gyámságot gyakorolni van hivatva és azonfelül az ő összes gyermekeiből, valamint az alperes gyermekeiből álló közkereseti társaságnak nem önálló czégvezetője, de ez a minősége a felperes özvegyi haszonélvezeti jogának a fenti módon való gyakorlását jogilag nem gátolhatják és az erre nézve kötött A) alatti szerződést gyámhatósági jóváhagyás hiánya miatt érvénytelenné nem teszi. A szerződésnek az a rendelkezése, hogy az ingatlanbeli jutalékok a gyárüzem czéljára bérbe adatnak és hogy a gyárvezetés mikéntjére a felperes beleszólási jogot nem fog gyakorolni, nem vonható az 1877: XX. t.-cz. 113. §-ának sem 6., sem 9., sem pedig 13. pontja alá, mert a felperes a szerződés által a gyermekeire apjuk után háramlott társas bőrgyártási üzletet meg nem szüntette, hanem ellenkezőleg az üzemnek tényleges fenntartását világosan ki is kötötte, továbbá mert a gyári épületek és tartó5*