Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

43 nak fentartásával való letételét igazoló, de a visszaadás folytán hatályon kivül helyezett óvadékokmányát is visszakapta, a mivel szemben a felperes férjének házassági óvadéki ügyekben való járatlanságának kérdése teljesen közömbös ténykörülményekre vonatkozik, a minélfogva a felebbezési bíróság eme ténykörülmények megállapításának mellőzésével annál kevésbé sértett meg lényeges eljárási szabályt, mivel nem is a felperes, hanem az alperes hivatkozott bizonyítékképen a becsatolt bűnügyi iratokra és felperes ezt a kérdést a felebbezési bíróság ítéletében hivatkozott előkészítő iratában nem is kérte megállapíttatni. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a felebbezési bíróság ítéleti ténymegállapítása nem alapszik helytelen ténybeli következtéseken. Felperes másodsorban a S. E. T. 185. §. alapján az anyagi jogszabály megsértését panaszolja, mert szerinte habár a hadügyministeri kezelés szempontjából a felperes nevén szerepelt értékpapírok adattak vissza, és a visszamaradt 50,000 K a végrehajtást szenvedő nevén köttetett le, mégis ezek a körülmények felperes és férje közti jogviszony elbírálása szempontjából közömbösek; mert a hasonnemű és helyettesíthető értékpapírok felcserélése a még mindig a végrehajtást szenvedő rendelkezése alatt maradt értékpapírokból a felperesnek 24,000 K érték erejéig fentartott hozományán alapuló tulajdonjogában változást nem idézétt elő és alperes semmi körülmények közt sem szerezhetett több jogot, mint a mennyivel a végrehajtást szenvedő a foglalás alkalmával birt, a felperes igénykeresetének tehát hely adandó, mert férjének rendelkezési joga a házassági szerződésben fentartott hozományon alapuló tulajdonjogánál fogva korlátolva van 24,000 K erejéig. Ez a panasz sem bír jogilag megállható alappal. A felebbezési bíróság ítéleti tényállásában u. i. az is megállapítást nyert, hogy felperes az általa sajátkezűleg aláírt T/3 a. átvételi elismervény mellett a czím és számok szerint egyedileg megjelölt és meghatározott ugyanazokat az értékpapírokat kapta vissza, a melyeket az F 2 a. ajánlati okmánynyal házassági óvadék gyanánt felajánlott és lekötött; megállapítást nyert ezenfelül még az, hogy felperes nemcsak nem bizonyította, mikép a férje által az F/4 a. új ajánlati okmánynyal a saját nevében és nem a nő tulajdonjogának kikötésével vagy fenntartásával ajánlott és lekö-