Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

29 lezettségét már a kereset előtt is és a perben is alaptalanul vitássá tette. De alapos a felperesnek az a panasza is, hogy anyagi jogszabályt sértett a felebbezési bíróság az által is, hogy indokolásában kimondotta azt, hogy az adott esetben a szerződés megszüntetésére indokul szolgáló mulasztások az alperes terhére meg nem állapíthatók és hogy a felperes a perben nem azt sérelmezte, hogy az alperes a szerződésileg őt terhelő adók megfizetését egyenesen megtagadta és végül, hogy az adók fizetésének elmulasztása egymagában a szerződés lényeges feltételét alapjában meg nem támadja azért, mivel ezeknek az adóknak összege a haszonbér összegéhez arányítva, ennek csak kis járulékát képezi. A felperes ugyanis keresetében azt sérelmezte, hogy az alperes az adók fizetését felszólítás ellenére nem teljesítette és tényállásként állapíttatott meg, hogy ez a felszólítás 1911 július 10-én kelt F) a. levélben történt, az alperes pedig nemcsak hogy ennek a felszólításnak meg nem felelt, hanem a perben is folytonosan azzal védekezett, hogy ő az adók fizetését magára nem vállalta, a mely tényével az adófizetési kötelezettség teljesítését mindvégig nemcsak a múltra, hanem a jövőre nézve is egyenesen megtagadta, minélfogva helytelenül mondotta ki a felebbezési bíróság azt, hogy a felperes az adók fizetésének megtagadását nem sérelmezte, és hogy az adók fizetése körüli mulasztás az alperes terhére meg nem állapítható. Az alperest az adók megtérítésére kötelező ítéleti marasztalás pedig mutatja, hogy ezek az adók a haszonbér összegéhez viszonyítva nem valamely kis járulékot, hanem tetemes összegeket tesznek ki, melyek megfizetésének elmulasztása a szerződés lényegébe vág. Való ugyan, hogy a birói gyakorlat szerint a haszonbérleteknél a haszonbérlő által fizetni elvállalt adók pontos fizetésének puszta elmulasztása akkor, ha ezek az adók a szerződő felek akaratából a haszonbér részének nem nyilváníttatnak, a szerződés megszüntetésére rendszerint jogos okul nem szolgálhat, ámde a fenforgó esetben az alperes nemcsak hogy az elvállalt és máiesedékessé vált tetemes összegű több évi adóknak a kifizetését mulasztotta el, hanem azoknak még a hátralevő hosszú haszonbérleti időre való megfizetése iránti kötelezettségét is megtagadta és ezzel a felperest még a jövőben is adófizetési kényszernek és