Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

28 II. A szerződés megszüntetése és a haszonbérlemény visszabocsátása iránt indított perben 1912. D. 388/7. sz. a. hozott felebbezési birósági Ítélet ellen a felperes él 1912. D. 383/8. sz. a felülvizsgálati kérelemmel. Az idevonatkozó' kereset az A) a. szerződési okirat 4., 6. és 9. pontjaira volt alapítva, a melyek szerint az alperes köteles volt a Gh. Andrással és S.-czel kötött szerződésen alapuló vízvezetési jogért köl élezett díjat fizetni, továbbá minden néven nevezendő adókat, a házbéradót, a III. osztályú kereseti adót, az ezen haszonbérlet (Pachtung) után eső adót, az útadót és a fenti összes adók után eső megyei és községi adókat és végül a szerződés utáni illetéket az adóhivatalba befizetni, ezeknek a fizetési kötelezettségeknek azonban eleget nem tett, úgy hogy a lelperes volt kénytelen ezeket a fizetéseket az alperes helyett teljesíteni, a szerződési okiratban pedig kiköttetett, hogy a felperes jogosítva van a szerződést negyedévi felmondás előrebocsátásával megszüntetni abban az esetben, ha a haszonbérlők a szerződési okiratban foglalt bármely kötelezettségüknek pontosan eleget nem tennének. A felperes ezzel a felmondási jogával 1912 szeptember l-re az 1912 június 14-én kelt levelével élt is, de az alperes ezt a felmondást a C) a. csatolt válaszlevél tartalma szerint el nem fogadta és a felperet egyszersmind az alperes helyett kifizetett összegek megtérítése iránti keresetét is megindította, a mely jogigényéről már fentebb volt szó. Ezeknek előrebocsátása után alaposnak találtatott a felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, a mikor az indokolásban kimondotta azt, hogy az alperes részéről azért nem forog fenn mulasztás az adó meg nem fizetése körül, mert az alperes ezt a kötelezettségét vitássá tette ; mert a mikor a kir. Guria is a szerződési okirat 6. pontját akként értelmezte az alperes helyett kifizetett összegek megtérítése iránti kötelezettség tekintetében, hogy az alperes a felperesre kirovandó járadékadó fizetését is magára vállalta és ez alapon az alperest az adó megtérítésére is kötelezte, ebből jogilag következik, hogy az alperesre nézve az adó meg nem fizetése mulasztásnak minősítendő és ennek a minősítésnek nem állt útjában az a tény, hogy az alperes az adó elvállalása iránti köte-