Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

•21 Egyébként a felebbezési bíróság jogszabály sértése nélkül vehette e kérdésre nézve dr. Sz. József tanúnak vallomását támogatóként és jogszabály sértése nélkül állapíthatta meg a szerződő felek akarataként azt, hogy a felperesre kivetendő járadékadó és ennek járulékai is a haszonbérlők terhére esnek. A tárgyalási jegyzőkönyvekben nincs nyoma annak, hogy a bíróság a bizonyítási terhet arra az állításra nézve, hogy az előleges szerződés elkészítése és a végleges szerződés kötése alkalmával a szerződő felek a járadékadót a haszonbérlő által viselendő adók sorából kivették, az alperesre hárította volna, hanem a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint e kifogásának bizonyítására maga az alperes önként ajánlott tana és eskü által való bizonyítást és a mikor a felebbezési bíróság a bizonyítékok mérlegelésével az a meggyőződését mondotta ki, hogy az alperes ezt a kifogásbeli állítását nem bizonyította, sőt nem is valószínűsítette, ezzel a kijelentésével a bizonyítás terhét jogszabály sértésével az alperesre nem hárította; az ez irányú panasz tehát alaptalan. Végül a kereset 7. tétele alatt követelt 70 K 85 f szerződési illetékre vonatkozólag az alperes részéről valamely jogszabálysértésre visszavezethető panasz elő nem adatott, a felülvizsgálati kérelemben felhozott új tényállítások pedig a S. E. 197. §-a értelmében tekintetbe nem jöhettek. Áttérve a felperesnek ugyancsak az alperes helyett fizetett összegek megtérítése iránti perben 1912. D. 374,7. sz. a. hozott felebbezési bírósági ítélet ellen beadott 1912. D. 384/8. sz. felülvizsgálati kérelemre, az abban a kamat fizetésének kezdő időpontja tekintetében felhozott panasz azért alaptalan, mert az, a ki más helyett pénzbeli tartozást kifizet, követelheti ugyan a kifizetés napjától a késedelmi kamatot, de a felebbezési biróság ítéletében nincs megállapítva az az időpont, a melyben a felperes a kereseti adókat kifizette és a csatolt adókönyvek szerint a felperes még az 1911 június 10-én kelt intőlevél után is teljesített befizetéseket, az intőlevél szerint pedig a felperes az adó összegét határozatlanul mintegy 400 K-ra tette, a keresetben 9765 K 25 f-t követelt, utóbb pedig keresetét 6915 K 10 f-re szállítván le és a követelés összege is csak a perben nyervén megállapítást, ilyen körülmények közt helyes a felebbezési biróság Ítéleti döntése, a mely szerint a késedelmi kamatot csak a kereset beadásától számítva Ítélte meg.