Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

60 alperesnek, a ki azokat N. Mihály tanú vallomása szerint is az 1908., 1909. és 1910. években használta. E két tanúvallomás tartalma nem fedi a felebbezési bíróságnak azt a ténybeli következtetését, hogy a telep külső birtokából két hold luczernást, vagyis magát ezt a birtokrészt az alperes Gs. Antalnak használatába átengedte annak két tehene kölcsöndíjában, mert a már kész luczernás föld használata abban merül ki, hogy a luczerna a földtől elválasztatik és elvitetik, ámde a két hold luczernás föld termése elválasztásának és elvitelének a megengedése annak fejében, hogy Gs. Antal viszont két tehenét engedte át az alperesnek a külsőség megmívelése czéljára, nem tekinthető jogilag azonosnak a telephely egy részének haszonbérbeadásával, vagy használatra, vagy haszonélvezetre átengedésével, hanem csak a luczernatermés olyan felhasználásának, amelynek ellenértéke a két igavonó tehénnek a föld megművelésére való használata volt. Az alperesnek most leírt cselekménye sem tekinthető jogilag azonosnak a telepítési okirat 12. pontjában tiltott cselekménynek, amely miatt a felperes kir. kincstár a visszavásárlási jogot az okirat 18. pontja 2. alpontja alapján gyakorolni jogosítva volna, annyival kevésbé, mert a felebbezési bíróság tényállásként azt is megállapította, hogy az alperes a két hold luczernáson kivül egyéb külső birtokait ő maga kezelte, arról terményeit udvarára hordatta s azt csak azután adta el és azt a termést az 1909. és 1910. években Gs. Antal vette meg, a mely eladás szintén nem ütközik az okirat 12. pontjában foglalt tilalomba. Ekként tehát a felebbezési biróság az alperesnek úgy a lakóházra, mint a luczernás föld termésének mikénti felhasználására vonatkozó cselekményét jogszabály sértésével minősítette a telepítési okirat 12. pontjában foglalt tilalom elleni vétségnek és jogszabály sértésével tekintette a kir. kincstárt az okirat 18. pontja 2. alpontja alapján a visszavásárlási jog gyakorolhatására feljogosítottnak, minek következtében az Ítélet megváltoztatása mellett az erre irányuló keresetet el kellett utasítani. E döntés következtében az alperesnek többi panasza tárgytalanná vált. A pernek ilyen végeredményéhez képest és a felülvizsgálati kérelem sikeres voltánál fogva a felperest mint teljesen pervesztest kellett a S. E. 109., 168. és 204. §-a alapján úgy az első-