Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

59 mert a felebbezési bíróság tényállásként meg nem állapította azt, hogy a felperes az alperesnek cselekményeiről a kereset beadását megelőző több mint egy év előtt tudomást szerzett volna. Ellenben alaposnak találtatott az alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, a mikor az alperesnek a tényállásban megállapított cselekményeit a telepítési okirat 12. pontjába ütköző cselekményeknek minősítette és ezekre az okirat 18. pontja 2. alpontját alkalmazandónak tekintette. A telepítési okirat 12. pontja ugyanis azt tartalmazza, hogy az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a neki jutott telephelyen fog lakni és gazdálkodni, továbbá, hogy a kincstár beleegyezése nélkül a telephelyet sem egészben, sem részben másnak, mint törvényes leszármazóinak vagy házastársának haszonbérbe vagy bérbe adni, használatra vagy haszonélvezetre átengedni nem fogja és a 18. pont 2. alpontjában az köttetett ki, hogy a kincstár az egész telephelyet visszavásárolhatja, ha az alperes a most említett kötelezettség ellen vétene. A felebbezési bíróság azt a tényt, hogy az alperes a telekházban lakást adott ki T. Mártonnak és nejének, ezek eltávozása után pedig P. Joachimnak és nejének, az alperesnek azzal a minősített beismerésével vette bizonyítottnak, hogy erre kényszerülve volt, mert neje őtet hűtlenül elhagyta s nem volt, a ki a belső házi munkát, főzést, mosást, egyéb gondozást elvégezze. Ámde ha az alperes, a ki gazdálkodó és mint ilyen a ház körüli női kiszolgálást nem nélkülözheti, e kiszolgálás czéljából a most nevezett nős férfiakat feleségeikkel együtt a telepes házba a felperes kincstár engedélye nélkül befogadta, ez a cselekménye nem meríti ki a telepítési okirat 12. pontjában foglalt bérbeadást, vagy használatra, vagy haszonélvezetre átengedési tilalmat s az a cselekmény jogilag ezekkel a tilalmazott cselekményekkel nem azonosítható, következőleg a felperes kincstár nem jogosult az alperesnek a tényállásban megállapított cselekménye miatt a visszavásárlási jogot az okirat 18. pontja 2. alpontjában foglalt kikötésnél fogva gyakorolni. Továbbá a felebbezési bíróság indokai szerint Gs. Antal tanú azt bizonyította, hogy 1908. évben alperestől két hold luczernást átvett, azt 1909. és 1910. években használta, annak ellenében, hogy két tehenét átengedte a gazdaság folytatására az