Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

158 találmányát másutt szabadalmaztatni és bárhol értékesíteni, mert hiszen az újdonság hiánya okából nem értékesíthető találmány elvesztette sajátképen való üzleti érdekét az alperesre nézve. Avval az eljárásával tehát, hogy ezért a találmányért nem fizette meg az alperes a németbirodalmi szabadalmi hivatalba a közzététel diját, az alperes nem követett el olyán szerződésszegést, a mely a B) a. értelmében kötbér fizetésére kötelezné a felperessel szemben. De nem követett el a megállapított tényállás szerint egyéb szerződésszegést sem, a mely kötbér fizetését vonná maga után. A tényállás szerint, a melyet a csatolt okiratok is támogatnak, az alperes Magyarországon szabadalmaztatta a felperes találmányát, megfizette az első évre járó szabadalmi díjat, a minél többre a B) a. megállapodás 3. pontja sem kötelezi, elkészíttette a találmány mintáit, megrendelt belőle 200 példányt, megkísérelte annak terjesztését, reklámozását és Berlinben bevezetését, szóval megtett mindent, a mire a B) a. kötelezi és a mit saját üzleti érdeke is megkívánt, mert józanul fel nem tehető, hogy kereskedő létére nem használta volna ki az alkalmat arra, hogy mennél nagyobb üzleti haszonra tegyen szert, ha erre a felperes találmánya révén módja nyilt volna. Az b) a. okirat alakja ugyan a meghatalmazási és az is igaz, hogy abban az alperes a felperes találmányáról mint közös tulajdonról beszél. Ámde ez annak természetes következése, hogy a szabadalom a peres felek mindkettejének nevére szólt, annak értékesítése tehát csak mindkettejük hozzájárulásával történhetett. Ellenben az F) a. tartalmából, különösen abból, hogy a felperes szabadalom dolgában minden tekintetben önhatalmú intézkedésre lett följogosítva, a találmányt pedig tetszése szerint értékesíthette, nyilvánvaló, hogy az F) a. kiállítása után a szabadalomra vonatkozó minden rendelkezés, tehát a németbirodalmi szabadalmi hivatalnak esetleg járt díjak befizetése is, a felperesnek volt a kötessége. Nem lévén tehát az alperes terhére semmiféle szerződésszegés megállapítható, a felperes tőle kötbért nem követelhet, felülvizsgálati kérelme tehát alaptalan. Épen ezért ezzel a kérelmével elutasítani és őt mint pervesztest a felülvizsgálati eljárás költségének viselésére kötelezni kellett. (S. E. 109., 168., 304. §§.) (Kir. Curia 290/1911. 1912 márczius 22.)