Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)
132 visszafizetését, noha erről az alperes egyesület alapszabályai nem is rendelkeznek. Nem vethető e fölfogásnak ellen az sem, hogy az alperes egyesület alapszabályait a m. kir. belügyminiszter láttamozta és hogy ezek ennélfogva, de azért is kötelezők a felperesre, mert ő azokat ismerve, fizette meg huszonöt éven át azokat a járulékokat, a melyeknek tőkeösszegét most visszaköveteli. Az egyesületek ellenőrzése tárgyában 1873. évi április hó 29-én 1394. sz. a. és az egyletek tárgyában 1875. évi május hó 2-án 1508. eln. sz. a. kibocsátott belügyminiszteri rendeletek értelmében ugyanis a kir. belügyminiszter láttamozása az egyesülés czéljának politikai és közjogi szempontból megvizsgálásán felül egyfelől a kormányzati tekintetekből ellenőrzés és a közigazgatási szempontból nyilvántartás lehetősége érdekében, másfelől visszaélések előző meggátlása végett szükséges, de épenséggel nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy esetről-esetre a magánjogok oltalmára hivatott bíróság ne bírálja fölül az alapszabályoknak, mint általános társasági szerződésnek mindama rendelkezéseit, a melyek az egyes tagok magánjogi érdekéből akár kezdettől fogva, akár tételes szabály vagy a jogi fölfogásban a módosult életviszonyok következtében beállott gyökeres változás eredményeképen, károsoknak és azért jogi oltalomra nem alkalmasoknak bizonyulnak, a nélkül, hogy ez az egyesületnek közjogi szempontból fennállhatását és állandó felügyeletét érintené. Az eddig kifejtettek következése gyanánt a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával, az alperest arra kellett kötelezni, hogy a felperesnek kamat nélkül térítse vissza azt a 2742 K-át és 56 f-t, a mely összeget a felperes a föntiek szerint elvesztett nyugdíjjogosultságának megszerzése végett az alperes pénztárába fizetett, továbbá fizesse meg az eme tőkeösszeg visszafizetésének követelhetésétől vagyis 1908. évi április hó 1. napjától járó törvényes késedelmi kamatot. A perköltség dolgában pedig azért kellett az Ítélet rendelkezése értelmében határozni, mert a felperes lényegében pernyertessé lett és csak peres eljárással jutott ahhoz az egyik igényéhez, a melynek kielégítését, a nyugdíjra jogosultságáért előterjesztett kérelmének elutasítása után, bíróságon kívül szintén kérte volt az alperestől, a ki mereven visszautasító álláspontjával erre a perre okot adott. Mégis figyelemmel arra, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme részben