Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

s7 kezelésre és a zárgondnok fizetésére az 1881 : LX. t.-cz. szabályai írvák elő. Ennek a fölfogásnak helyessége kitűnik az 1894 : XVI. t.-cz. 124. §-ának rendelkezéseiből is, a melyek az örökösödési eljárás során használható jogorvoslatot szabályozzák, de következik az magából a dolog természetéből is, a melylyel nem fér össze, hogy az örökösödési eljárás körébe tartozó, külön ügybirósághoz utalt kérdések az azoktól teljesen eltérő jellegű és független zárgondnoki számadások kapcsán és ötletéből egy egészen sajátos és kivételes eljárás keretében nyerjenek megoldást. Nem változtat ezen azon körülmény sem, hogy a zárgondnok számadásaiban különválasztotta a törzsvagyon állagához tartozó és a haszonélvező jövedelmét tevő bevételeket, illetőleg az azokat terhelő kiadásokat, mert ez a különválasztás nyilvánvalóan túlmegy a zárgondnok gondozó hatáskörén és a felek meg nem egyezése esetében az illetékes ügybiróság döntésének lesz tárgya. És nem változtat ezen a győri kir. Ítélőtáblának 1909 szept. 1. napján 1974. sz. a. meghozott végzésében foglalt rendelkezés sem, mert ez a végzés a hagyatéki eljárás során kelt és a kir. Ítélőtábla az előtte fekvő adatok alapján joggal lehetett abban a föltevésben, hogy az alsóbiróságok ezt az egész hagyatéki ügyet az 1894: XV. t.-cz. előírta módon fogják tárgyalni, beleértve a zárgondnok számadásait is, a melyek — az 1894 : XVI. t.-cz. 124. §-ának 5. pontja értelmében — a hagyatéki bíróság részéről is elintézhetők, az 1881 : LX. t.-cz. 252. §-ában szabályozott eljárással. Az a körülmény azonban, hogy az alsóbiróságok az 1881. évi LX. t.-cz. 249. és 253. §-a alapján a zárgondnoki számadásokat külön elbírálás tárgyává tették, nem szüntette meg az elsőbiróságnak azt a kötelességét, hogy az örökösödési eljárás körébe tartozó többi kérdést illetően a zárgondnok számadásától immár függetlenül, az 1894 : XVI. t.-cz. megszabta hatáskörben és föltételekkel folytassa az eljárást, mint hagyatéki bíróság, csakhogy az ebben a hatáskörben meghozott határozatai ellen a jogorvoslatot nem az 1893 : XVII. t.-cz., hanem az 1894 : XVI. t.-cz. szabván meg, azok tehát a felülvizsgálat alól el vannak vonva. Mindezeknél fogva a felülvizsgálati bíróság elutasította a felülvizsgálati, illetve a csatlakozási kérelemben foglalt mindama panaszokat, a melyek a szóbanforgó hagyaték tárgyát tevő va-