Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

64 szerződésszegésükkel semmiféle szempontból nem veszélyezteti akár a bérelt ingatlan állagát és termőképességét, avagy a bérbeadónak egyéb érdekét — hiszen a vetésforgásnak a bérelt terület VBOO részén be nem tartása különös figyelemmel arra, hogy a bérlet ideje 1919-ben jár le, gazdasági szempontból komoly veszélylyel nem járhat — maga a bérleti szerződés zárja ki annak lehetőségét, hogy az alperesek a szóbanforgó két szerződésszegésért a bérleti jogviszony megszűnésével bűnhődjenek. A peres felek jogviszonyát szabályozó haszonbérleti szerződés ugyanis a haszonbérlők minden lehető szerződésszegésének következéseit, beleértve bizonyos teljesítések elkésését is — a fizető kötelezettség és ezzel kapcsolatos mellékkötelezettségek kivételével (XV. p.) — kötbér megszabásával büntetik, még pedig nem vagylagosan a szerződéses viszony megszűnésével, hanem kizáróan kötbérrel. Az pedig állandó joggyakorlat, hogy akkor, a mikor a szerződés egész általánosságban mondja ki a haszonbérleti jogviszony megszüntetésének lehetőségét bizonyos közelebbről meg nem jelölt mellékkötelezettségek nem teljesítése esetére, a bíróság a megállapított tényállás jogi és gazdasági szempontból mérlegelésével bírálja el az állított szerződésszegés jelentőségét és jogi következéseit. Ilyen körülmények közt a felperes bérbeadó a bérlő szerződésszegésének következményeképpen csak akkor követelheti a kötbéren felül a haszonbérleti jogviszonynak a kikötött lejárat előtt megszüntetését, ha a bérlő sértő cselekményei és mulasztásai valóban olyanok, a melyek a haszonbérelt ingatlan és tulajdonosának érdekeit nyilvánvalóan veszélyeztetik, vagy a melyek a haszonbérlet gazdasági és jogi természetével semmiképpen meg nem férnek. Mivel pedig az ebben a perben megállapított az a két szerződésszegés, a mely ez Ítélet értelmében az alperesek terhére róható és a melyért kötbér fizetésére is kötelezvék, a fönn kifejtettek szerint távolról sem ilyen jellegű: éppen ezért a felebbezési bíróság akkor, a mikor e két szerződésszegés következéseképpen a szerződéses viszonyt fölbontotta, mind a peres felek közt fönnálló haszonbérleti szerződés tételes rendelkezéseit, mind pedig a haszonbérleti viszonyt szabályozó általános magánjogi elveket sértette meg, miért is Ítéletét ebben a részében megváltoztatni és a felperest erre irányuló kereseti kérelmével elutasítani kellett.