Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)
61 bér megfizetésére kötelezhetők, ha a szerződésellenesen elszállított mennyiség tíz szekeret meghalad, holott a megállapított tényállás szerint összesen csak hat szekérnyi takarmányt vittek el a bérlők a kibérelt területről, ebből is ötöt Ó-ra, a mire a szerződés szerint feltétlenül jogosultak voltak. Téves és önmagának ellenmondó azonban a félebbezési bíróságnak ebben a kérdésben elfoglalt és az alperes panaszolta az az álláspontja, hogy noha a felperes a takarmánynak ilyen elszállítása czímén nem követelhet kötbért, mert ilyennek követelésére jogosító szerződésszegést nem követett el, mégis a szerződés eme rendelkezésének megszegése okából is megszünteti a peresfelek haszonbérleti jogviszonyát, holott nyilvánvaló, hogy ha nem forog fönn ok a szerződésszegés enyhébb következményének a kötbér követelhetésének megszabására, még kevésbé sújthatok az alperesek a szerződésszegés legsúlyosabb következésével: a haszonbérleti jogviszonynak a kikötött határidő leteltét megelőző megszüntetésével. Nem ad erre okot az a megállapított ténykörülmény sem, hogy az alperesek az elszállítás megtörténtéről nem értesítették a felperes megbízottját a szerződés XI. pontjában előírt módon, mert nyilvánvaló, hogy a tíz szekérnyi takarmányt meghaladó takarmánymennyiség elszállításának megsratlasa a szóbanforgó tilalomnak a czélja, a bejelentés megszabott alakja pedig az ellenőrzést akarja lehetővé tenni. Akkor pedig, a mikor meg van állapítva, hogy az alperesek a szóbanforgó tilalmat valósággal nem szegték meg, mert az elvitt mennyiség az elvinni megengedett mennyiségen alul maradt, az ebből a k-i bérletbe vitt egy szekér pedig ugyanannak a négy lónak etetésére szolgált, a melyet az alperesek rendesen Ó-án tartanak és a melynek számára tíz szekér takarmány elvitelét a szerződés megengedi; a mikor tehát a szerződés szóbanforgó pontjának lényegét az alperesek meg nem sértették, gazdasági czélját pedig meg nem hiúsították: akkor lehetetlen pusztán az elvitel bejelentése elmulasztásának olyan joghatályt tulajdonítani, hogy az egymagában elégséges indító ok a haszonbérleti szerződésnek idő előtt megszüntetésére. Éppen ezért és az eme szerződés értelmezésével kapcsolatosan utóbb még kifejtendők okából meg kellett változtatni a félebbezési bíróság ítéletének azt a rendelkezését, a mely szerint a haszonbérleti jogviszonyt ebből az okból is megszünteti és a felperest erre irányuló kereseti kérelmével el kellett utasítani.
