Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

43 mert a S. E. 1. §. 5. /) pontja alapján indított perben azokat a tényeket, a melyekből következtethető, hogy a kereseti ingatlanok visszavonásig bocsáttattak az alperes használatába, a felperes tartozik bizonyítani. Ellenben alapos az a panasz, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, a mikor a kereseti ingatlanokra nézve a peres felek közötti jogviszonyt nem minősítette a S. E. 1. §. 5. I) pontja alá vonhatónak, és azt elutasította. A felebbezési bíróság ítélete indokai szerint ugyanis maga az alperes azt adta elő, hogy a felperest a férje halála után az ingatlanokra vonatkozóan a haszonélvezeti jog illette meg, és ha a felperes mint özvegy anya, a kire az alperes az ingatlanok tulajdonjogát saját előadása szerint hitelezői kijátszása végett átruházta, a haszonélvezett ingatlanokat az alperessel mint fiával közös háztartásban közösen használta, ezekből a tényekből az ellenkező bizonyításáig jogilag következik, hogy a felek egymás közti viszonyára tekintettel az ingatlanok közös használatának megengedése a felperes részéről csak szívességből és tetszés szerinti időre, tehát visszavonásig történt, mivel a felebbezési bíróság a tényállást az ellenkezőre meg nem állapította. Ezekből az indokokból a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatása mellett az alperest visszabocsátásra kötelezni és mint a per végeredményéhez képest pervesztest a S. E. 109., 168. és204. §. alapján az elsőbirósági, valamint a felebbezési és a sikerrel járt felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére is kötelezni kellett. (Kir. Curia í. G. 184/1910. 1910 november 2.) 3092. Kiskorú gyermek részére az illetékes gyámhatóság által kirendelt gyám a gyermektartásdíj iránt pert indítván, az anya kezéhez gyermektartásdíj fejében fizetett összeg csak a gyermek születésétől a kereset beadásáig a gyermeket illetett tartásdíjba számítható be. (Kir. Curia I. G. 194/1910. 1910 november 3.)