Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

3-2 A felperes és a végrehajtást szenvedő közt M.-E-en 1908 február hó 9-én levél alakjában létrejött, a két félnek a perhez csatolt és valóság szempontjából kifogás tárgyává nem tett okiratba foglalt jogügylet szerint a felperes 750,000 korona vételárért eladta a végrehajtást szenvedőnek az ott körülirt ingatlanait és az azokon található ingóságokat, köztük azokat is, a melyeket a felperes ezzel a perrel a foglalás alól fölmenteni kér. Az említett okirat tanúsága szerint a végrehajtást szenvedett a vételár egyik részletét, 50,000 koronát, a szerződés értelmében 1908 február 23. napján meg is fizette. Ugyanemez okirat értelmében a megvett ingatlanok és ingók 1908 márczius 1-én mentek át a vevő végrehajtást szenvedő birtokába, végül ugyancsak emez okirat szerint (14. p.) a vevő végrehajtást szenvedő akkor, ha az említett 50,000 koronás vételárrészletet pontosan meg nem fizetné, vagy a végleges szerződést megkötni vonakodnék, kártérítés fejében 50,000 koronát tartozik fizetni az eladónak, a ki ugyanilyen fizetésre kötelezte magát abban az esetben, ha az 1908 február hó 9. napján levél alakjába foglalt okirat bármely pontját megszegné. Nem is vitás tovább cl ciZ cl tényállás, hogy a felperes és a végrehajtást szenvedő közt a szóban forgó vételügylet hatálytalanítása, ill. teljesítése iránt két per van folyamatban. Ezekből az adatokból, úgyszintén a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított és meg nem támadott, tehát a felülvizsgálati eljárásban a S. E. 197. § a értelmében irányadó vonatkozó tényállásból a felülvizsgálati bíróság azt a jogi következtetést vonja le, hogy a végrehajtást szenvedő vétel útján megszerezte a felperestől a lefoglalt ingóknak is tulajdonát, azokat birtokába is vette, azok tehát a végrehajtást szenvedő adósságai fejében végrehajtás alapjául szolgálhattak és hogy a felperes azokat illetően mindaddig nem érvényesíthet tulajdon jogczímén igényt, a míg a szóban forgó vételügyletet jogerősen nem hatálytalanítják. Nem változtat ezen a jogi felfogáson a felperes állította az a körülmény, hogy a végrehajtást szenvedő a vételi jogügylet feltételeinek megszegése következtében elvesztette a lefoglalt ingókhoz való igényét is, mert ez a kérdés ebben az igényperben, — a melyben csakis a tényleges állapot szolgál alapul — a peres felek dologjogi viszonya, sem pedig a vitássá vált szerződésből keletkező újabb jogviszony azonban nem tárgya az Ítélkezésnek —