Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

24 összeget keresetbe is vette, de eme bérösszeg megfizetése iránti igényétől már az elsőbiróságnál 1910 február 21-én megtartott tárgyaláson abból az indokból állott el, hogy a bérösszeget neki W. Jakab az alperes helyett a kereset beadása után kifizette. A felebbezési bíróság pedig a bérlet időelőtti megszüntetése iránti keresetet, a mennyiben ez a bérfizetés elmulasztására van fektetve, elutasította. Téves ugyan a felebbezési bíróság ítéletének az a jogi álláspontja, hogy ha a bérleti szerződésben a bérfizetés elmulasztásának jogkövetkezményéül a bérbeadó nem köti ki a bérleti szerződés megszüntetésére való jogot, akkor a bérfizetés elmulasztása esetében ez a jog csak akkor érvényesíthető sikerrel, ha a bérbeadó a késedelmes bérlőt előbb a fizetésre felszólította, de a bérlő a felszólításnak eleget nem tesz, mert ott, a hol a lakbérleti viszonyokra nézve szabályrendelet ellenkezőig nem rendelkezik, az az általános jogszabály áll fenn, hogy a bérbeadó a bérfizetés elmulasztása esetében a bérleti viszony megszüntetését szerződési kikötés hiányában is és a bérlő előleges felszólítása nélkül is követelheti. Mindemellett azonban a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a szerződés megszüntetése iránti keresetnek a bér fizetésének elmulasztása indokából helyet nem adott s a felperesnek erre vonatkozólag emelt panasza alaptalan, mert a felebbezési bíróság ugyan bizonyítottnak vette az alperes megbízottjának 1910 január 18-án kelt levelével, hogy az alperes tudomásul vette a bérlemény tárgyának a felperes által történt megvételét, de bizonyítottnak vette azt is, hogy a felperes nem közölte az alperessel azt, hogy az 1910 február 1-én esedékes bér a felperest illeti és hogy W. Jakab az alperes részéről hozzá az iránt intézett levélre, hogy az 1910. február 1-én esedékessé válandó bérösszeg kinek kezéhez fizetendő, azt válaszolta, hogy ez a bérösszeg még W. Jakabot illeti meg, minek következtében ezt a bérösszeget az alperes az esedékesség időpontjában W. Jakabnak megfizette. Ilyen tényállás mellett az alperest a bérfizetésben beszámítható mulasztás és késedelem nem terheli, mihez képest az ezen alapra fektetett kereset helyesen utasíttatott el. Ámde a bérleti szerződés megszüntetése iránti kereset arra a jogalapra is van fektetve, hogy az alperes a bérleményt szerző-