Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)
7 A felebbezési bíróság herczeg R. H. keresete alapján R. Arnold és hat társát, a kereseti 170,000 K és jár. egyetemleges megfizetésére kötelezte, a kir. Guria pedig VI. és VII. r. alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasította a következő indokolással: A felülvizsgálattal élő mindhárom alperes anyagi jogszabály megsértéseként paszolja, hogy a felebbezési bíróság a felperesnek velük szemben kereshetőségi jogát elismerte, holott nincsenek vele közvetetlen jogviszonyban; hogy a felebbezési bíróság a szerződések helytelen értelmezésével az alperesek kötelezettségét már is lejártnak és esedékesnek mondotta ki és hogy az alpereseket személyes és egyetemleges kötelezettségben álló adósoknak nyilvánította, holott ők csak jelzálogos adósok és csak az E/a. szerződésben meghatározott tulajdon-arányhoz képest felelősek. Az alpereseknek eme panaszai nem állhatnak meg, mert a felülvizsgálati bíróság a felebbezési bíróság részéről a fentiek értelmében eljárási jogszabály megsértése nélkül megállapított tényállásnak, a S. E. 197. §-a értelmében, irányadóul elfogadása mellett, a szóban forgó mindhárom szerződés vitás pontjainak a maga részéről is értelmezésével úgy találja, hogy a felebbezési bíróság jogi döntése és annak megokolása a szerződések értelmének és tartalmának mindenben megfelel. A felperes mint eladó és lovag R. Arnold az I. rendű alperes, mint vevő közt 1905 január 19-én Nickeburgban megkötött adásvételi szerződés 4. §-a ugyanis a vételár teljes kiegyenlítésére hét esztendőt állapít meg avval a kikötéssel, hogy az időközben, de csakis a felperes beleegyezésével tovább eladott (abverkauft) birtokrészletek vételárát mindenkor a felperesnek pénztárába kell megfizetni, a mely kikötés nyilvánvalóan abból a természetes megfontolásból eredt, hogy a vevő vagy annak jogutóda a felperes tulajdonát tevő ingatlan tovább eladása révén ne jusson esetleg nagyobb vételárhoz mindaddig, mig ő a felperesnek az eredeti vételárral vagy annak a tovább eladott rész értékénél nagyobb részével adósa. Ugyanez az értelme a lovag R. Arnold I. r. alperes és a II. és III. r. alperesek jogelőde közt 1906 július 11-én Budapesten megkötött A/a. tovább eladási szerződés IV. pontjának is, a melyben a vevő, a II. és III. r. alperesek jogelőde ugyancsak arra kötelezi magát, hogy az általa tovább eladandó birtokrészletek egész vételárát közvetlenül a felperes hátralevő követelésének kiegyenlítésére fogja fordítani, mert ebben a pontban a «Tilgung»