Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

8 szó, a használt szavak közönséges értelménél fogva, nem a törlesztéses kölcsönöknél szokásos törlesztést, hanem kiegyenlítést, kötelemnek fizetéssel megszüntetését is jelenti, mivel a szerződő felek itt is főczélul azt tűzték ki, hogy az ismételadásból (Abverkauf) befolyó vételár mindig legelsősorban az eredeti vételár hátralékának kifizetésére (Tilgung) szolgáljon a végből, hogy a felperes követelése mihamarabb megszűnjék. Ennek pedig természetes indító oka a fönn már megemlítetten felül, még az is lehetett, hogy a felperes hátralékos követelése dolgában se álljon szemben az időközi új vevők hosszú sorával és a telekkönyvi állapotnak evvel járó bonyolultságával. Csakis a felperes javára szolgáló ezzel a kikötéssel értelmezhető az A/a. adásvételi szerződésnek III. 4. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy a vételárból hátralékos összeg a felperes és a lovag R. Arnold közt létrejött adásvételi szerződés értelmében, tehát az 1905 január 19-től számított hét éven belül válik esedékessé, a mely lejáratot a II. és III. r. alperesek jogelőde az adásvételi szerződés összes egyéb pontjaival magára vállalta. De az A/a. adásvételi szerződés III. 4. pontjában II. és III. r. alperesek jogelőde a hátralékos vételár erejéig személyes felelősséget is vállalt, midőn elfogadta a szerződés eme rendelkezését: «Derselbe übernimmt hiermit als Hypothekarschuld und als seine ausschliessliche eigene Personalschuld die auf den Verkaufsobjekten zu Gunsten Sr Hochfürstl. Durchlaucht, des Souverainen Fürsten Heinrich R. ált. Linie grundbücherlich intabulirt haftenden K 200,000», szóval a II. és III r. alperesek jogelőde ilyenképpen e vételárhátralék erejéig kifejezetten a felperesnek személyes adósává lett, anélkül természetesen, hogy az I. r. alperes kötelezettsége megszűnt volna, a törlesztés feltételei pedig nem változtak. Midőn azután a II. és III. r. alperesek jogelőde az általa megvett ingatlant a Pozsonyban 1909 július 18-án megkötött E/a. adásvételi szerződéssel a IV—VII. r. alpereseknek ismét tovább eladta, a most nevezett alperesek, mint vevők a szerződés IV. 1. pontjában egyebek közt, a felperessel szemben 170,000 K hátralékos összeg kifizetésére is kötelezték magukat, megállapodva abban is, hogy «a vevők által a hitelezőknek fizetendő követelések tekintetében egyebekben ugyanazon feltételek kötelezők, mint az eladókra róttak. A vevők kötelezik magukat egyetemlegesen az