Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

175 K. T. 353. §-nak esete fenn nem forog: alperesek sem á felvett vételárt visszafizetni, sem a kikötött kötbért megfizetni nem kötelesek, hanem ellenkezőleg a vételárt megtartani jogosultak. A felebbezési bíróság K. Adolf keresete alapján Ch. Ádám és neje alpereseket a kereseti 2600 K vételár és kötbér fizetésére kötelezte, ellenben a kir. Guria felperest keresetével elutasította a következő indokolással: Alaposnak találtatott az alpereseknek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével mondotta ki az alpereseket az árú szállításában mulasztással terhelhetőknek a miatt, hogy az árút az 1909. évi január és február hónapok előtt nem szállították. A peres felek közt nem volt vitás az, hogy az alperesek kötelezték magukat, a felperesnek 2600 K előre kifizetett vételárért 1908 november l-ig és illetőleg még ez időpont előtt létrejött új megállapodáshoz képest 1909. évi márczius l-ig 25 waggon fát az i—i határban levő «B.»-nevű erdőből a m—i vasúti állomás mellett egy e czélra kibérlendő szántóföldre szállítva átadni, a mit egyébként a perhez csatolt s alakilag és tartalmilag nem vitás szerződési okiratok tartalma is bizonyít. Az alperesek azonban ezt a szállítási kötelezettségüket a meghosszabbított határidőig sem teljesítvén, a felperes 1909 márczius 5-én beadott keresetét a kifizetett 2600 korona vételár visszafizetése, a szállítás elmulasztása esetére kötelezett waggononkénti 40 korona s így összesen 1000 K és 100 K bekebelezési költségmegfizetése iránt indította, és az alpereseknek védekezése az volt, hogy a felperes, a ki az alpereseket a szerződéstől való elállásról előzetesen nem is értesítette, nincs jogosítva a szerződéstől elállani és kártérítést követelni, annál kevésbé, mivel az alpereseket az eladott fának a megjelölt «B.» nevű erdőből kiszállításában az 1908/9. év telén esett nagy hó és így elháríthatlan erőhatalom (vis fortuitus major) akadályozta meg, így az alperesek saját hibájukból késedelemben levőknek nem tekinthetők és az elsőbiróság előtti első tárgyaláson készeknek nyilatkoztak az árút az elháríthatlan erőhatalom elmultával szállítani, a mire azonban a felperes kijelentette, hogy az árut el nem fogadja. Az elháríthatlan erőhatalom tekintetében a felebbezési bíróság nem vette bizonyítottnak azt, hogy a szállítás az 1908 szép-