Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

166 április, július és október hó első napjain egyenlő részletekben fizetendő, a 4. pont szerint pedig a feltételek nem pontos teljesítése esetében a bérlő per útján kimozdítható, végül pedig a szerződés záradéka szerint az utolsó hat évre felemelt bérösszeg kivételével az egyéb feltételek fenmaradandóknak határoztattak úgy, a hogy a szerződés és gyakorlati élet megállapította, úgyde a felebbezési bíróság tényállásként azt állapította meg, hogy a szerződő felek az 1910 május l-ig letelt több mint 10 évi szerződési időtartam alatt, habár nem is kifejezetten, hanem hallgatag és gyakorlatilag eltértek attól a szerződési kikötéstől, hogy a bér a bérévnegyed első hónapjának első napján a kimozdítás jogkövetkezményének terhe alatt pontosan legyen fizetendő s azt a gyakorlatot létesítették, hogy az alperes bérlő a negyedévi bérrészleteket a bérévnegyed első hónapja alatt fizette meg, a bérbeadó pedig az ilyen módon és időben történt bérfizetéseket mindenkor jogfentartás nélkül elfogadta. A mikor tehát azt a házat, a melyben a bérlemény van, a felperes a csatolt telekkönyvi kivonat szerint is 1910. évben megvette és a meg nem támadott tényállás szerint a felperes a korábbi tulajdonos és az alperes közt fennállott bérleti szerződést fentartani vállalta, akkor ennek a bérleti szerződésnek a gyakorlatban hallgatag módosított feltételei is kötelezik a felperest, ba mindjárt a korábbi tulajdonos a ház eladásakor nem közölte is a felperessel az írásbeli feltételeknek a fentemlített értelemben való módosítását, sőt a tényállás szerint a felperes maga is kijelentette, hogy a fizetés nem a bérévnegyed első hónapjának első napján, hanem a bérévnegyed első napjain volt teljesítendő, és ha a felperes az írásbeli szerződéssel kötelezett pontos fizetést kívánta ismét helyreállítani, erről a szándékáról az alperest eleve értesíteni kellett volna, a mit azonban a tényállás szerint meg nem tett. Ilyen körülmények közt az alperesnek az az eljárása, hogy az 1910. július 1-vel kezdődő évnegyedre járó bérösszeget nem július első napján, hanem csak 20-án fizette meg, nem tekinthető beszámítás alá eső fizetési késedelemnek, a melynek jogkövetkezményekép a bérleti szerződés megszüntetése és a bérlemény visszabocsátására való kötelezettség kimondható volna, mihez képest a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt a kereset elutasításával.