Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

161 is, a mi legjobban a feles művelési szerződésnél domborul ki. Hogy pedig az 0. P. T. 1090. §-ában használt «ár» kifejezés nem jelent csakis készpénzt, az abból is kiderül, hogy ez a törvénykönyv 1054. $-ában és az 1055. §, czimében az adásvevési szerződés fogalmához kifejezetten megköveteli, hogy a vételárnak (•készpénzből*) kell állnia, míg ellenben az 1090. §. ezt a feltételt a bérre nézve nem szabja meg. A felebbezési bíróság tehát nem sértette meg a területén hatályos magánjogi szabályokat, midőn a peres felek jogviszonyát haszonbérletnek minősítette és az alperesnek késedelmét, illetve nem teljesítését is ehhez képest bírálta el. Mivel pedig a felebbezési bíróság megállapította tényállás szerint, az alperes a szerződéssel elvállalt irtást a megszabott határidőben, de a történt fölszólítás ellenére, utóbb sem teljesítette, úgy, hogy azt a bérbeadó felperesnek kellett ellátnia; mivel az alperes a felperes végezte eme munkának költségét a felperesnek meg nem térítette, illetve biztosítékát, a melynek rovására a felperes ezt az irtást végeztette, azonnal ki nem egészítette, úgy hogy az 2000 koronáról 622 koronára csökkent; mivel a peres felek jogviszonyát szabályozó árverési jegyzőkönyv 17. pontja értelmében a tévesen bánatpénznek nevezett e biztosíték felerészét a bérlő csak az irtás teljes befejezése, másik felerészét pedig a bérleti jogviszony megszűnte és a felek teljes leszámolása után követelheti vissza, a miből, a biztosíték jogi természetének és czéljának is megfelelően, következik, hogy a bérlő kötelessége arról gondoskodni, hogy a hibájából leapadt biztosítékot haladéktalanul teljes összegére egészítse ki; mivel a föntiek szerint az irtás a megengedett használatnak ellenértéke lévén, annak teljesítése, vagy elmulasztása a készpénzbeli bér fizetésével, vagy nemfizetésével egyenlő elbírálás alá esik; mivel a megállapított tényállás szerint a felperes az alperest fölszólította az elmulasztott irtási munkák teljesítésére, de eredménytelenül; mivel ezzel a felperes eleget tett az előző megintés ama kötelességének is, a melyet az O. P. T. 1118. ^-a a bérfizetéssel késedelmes bérlővel szemben előír; mivel végül, még abban az esetben is, ha az alperes irtási kötelezettségét, mint ilyent, az alperes felfogásához képest, a munkaszerződésnek szabályai szerint bíráljuk el, az alperesnek az utólagos teljesítésre fölhívás ellenére tartós késedelme miatt, az O. P. T. 1154. §-ának helyes értelmezése szerint, Curiai határozatok. XVI. köt. 11