Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

142 hogy a mennyiben a biztosítékul adott magyar koronajáradék kötvények agiója — a mi alatt ebben az esetben helyesen csakis árfolyamot lehet érteni — a névértéken alul leszállna, úgy tar­toznak a haszonbérlők ezt az összeget a hatvanezer koronára azonnal kiegészíteni. Mivel pedig az értékpapírok árfolyamának ingadozása okából és azért, mert mindenkori árfolyamuk nem teszi mindig azt az összeget, a mely a mindenkori teljesítéshez pontosan szükséges: nyilvánvaló, hogy a kiegészítés helyesen és czélravezetően csakis készpénzzel történhetik. Éppen ezért a felebbezési bíróság vonatkozó döntésével nem sértett meg jog­szabályt. Ellenben alapos az alpereseknek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, a mikor őket a biztosítéknak olyan összegű kiegészítésére kötelezte, a mely a biztosítékul adott koronajáradékkötvényeknek névértéke és a per­indítás idejében jegyzett árfolyama közt fönnálló különbségnek felel meg, holott a járadékkötvények árfolyama a szerződés meg­kötésekor is csak 97 K 80 f volt, a felperes pedig ebben meg­nyugodott. Alapos ez a panasz azért, inert ha a felperes a biz­tosíték átvételekor nem követelte annak valóságos névértékét, hanem elégséges biztosításnak találta a 9780 K árfolyamú korona­járadék kötvényeket 60,000 K névértékben, úgy ennél nagyobb biztosítékot most sem követelhet, mert ezzel az ő helyzete nem válik kedvezőtlenebbé, viszont nincs semmi jogalapja annak, hogy ily körülmények közt az alperesek helyzete rosszabbá legyen most, mint a milyen volt a szerződés megkötésekor. Mivel pedig a meg­állapított tényállás szerint a magyar koronajáradék hivatalos ár­folyama a kereset megindításakor 91 K 80 f volt, a szerződés megkötésekor pedig 97 K 80 f, csakis e két árfolyam különbsé­gét tevő összeggel kötelesek az alperesek biztosítékukat kiegé­szíteni, miért is a felebbezési bíróság ítéletét ilyen értelemben kellett megváltoztatni. Alapos az alpereseknek a kötbér fizetésére kötelezésük oká­ból felhozott panaszuk is, mert a kötelezettségük terjedelme vitás lévén, a mindig szorosan magyarázandó kötbérfizetési kötelezett­ség, a haszonbéri szerződés 26. pontjának 14. alpontjában fog­lalt kikötés ellenére, ez idő szerint nem állott be, miért is a felebbezési bíróság Ítéletét ilyen irányban is megváltoztatni és a felperest keresetének a kötbérre irányuló részével elutasítani kellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom