Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

138 bérbeadó törvényes képviselője fentartotta magának azt a jogot, hogy a gyámhatósági jóváhagyás megtagadása esetében a szerződést hatálytalannak nyilváníl hassa. Minthogy pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint a gyámhatóságok a szerződést jóvá nem hagyták és a felperes törvényes képviselő már az elsőfokú gyámhatóság megtagadó határozata után néhány nappal a C) alatti közjegyzői tanúsítványba foglalt levéllel tudomására hozta az alperesnek azt az elhatározását, hogy a szerződést magára nézve kötelezőnek nem tekinti, ennélfogva a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a szerződést ezen az alapon hatálytalannak mondotta ki. Magából a szerződési megállapodásból következik az, hogy a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a szerződést gyámhatósági jóváhagyás alá terjesztendőnek mondotta ki, tekintet nélkül arra a kérdésre, hogy a törvénynél fogva szükséges volt-e a kiskorú érdekében a gyámhatóság jóváhagyása az érvényesség szempontjából, mert a szerződő felek a gyámhatóság jóváhagyásától vagy jóvá nem hagyásától tették függővé a haszonbérbeadónak azt a kikötött jogát, hogy a jóváhagyás be nem következése esetében a szerződést magára nézve hatálytalannak nyilváníthassa. Nem változtat ezen a jogi álláson az, hogy a törvényes képviselő az alperest még a gyámhatóságnak a jóváhagyásra vonatkozó döntése előtt a haszonbérlemény birtokába és használatába bocsátotta, s tőle az első negyedévre járó 5000 K haszonbért is felvette, mert ezzel a tényével a szerződés 32. pontjába foglalt kikötés hatályát el nem vesztette. Az ügynek ilyen állásában a per eldöntésénél nyomaték nélküliek mindazok a ténykörülmények, a melyeknek bizonyítását az alperes a csatolt különirat 1., 2. és 11. pontjaiban kérte. Nevezetesen lényegtelen az a ténykörülmény, hogy a felperes kiskorú képviselőjének teljhatalmú megbízottja a szerződés megkötésére azzal bírta reá az alperest, hogy a gyámhatósági jóváhagyás csak formalitás lesz és így garantálja a jóváhagyást; lényegtelen az a ténykörülmény, hogy a kiskorú törvényes képviselője a gyámhatóságoknál érdeklődött az iránt, hogy a szerződés jóvá ne hagyassék. Lényegtelen az a ténykörülmény is, hogy a felperes törvényes