Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)
115 A gyermektartás iránt támasztott követeléssel szemben beszámításnak van helye amaz összeg erejéig, a melyet a felperes tartásdíj fejében felvett. Alperes gyermektartásban marasztaltatván, az a körülmény, hogy a keresetben követelt tartásdíj összege leszállíttatott, a S. E. 109. és 168. §-ai értelmében a perköltség kölcsönös megszüntetését nem indokolja. A felebbezési bíróság dr. E. Zsigmond mint ügygondnok által képviselt kisk. J. Anna keresete alapján F. Ármin alperest havi 12 K gyermektartási díjban marasztalta, a kir. Curia pedig a felebbezési bíróság Ítéletét részben és olyképen változtatta meg, hogy az alperes 1909. évi július hó 5-étől kezdve a felperes 15. életévének betöltéséig köteles a felperesnek járó havi 12 koronás tartásdíjat készpénzben előre megfizetni, jogosítva lévén azonban az alperes a felperesnek emez időpont óta a tartásdíj fejében közvetlenül, vagy a gyámhatóság útján valósággal megfizetett összeget a maga javára beszámítani; egyúttal alperest az összes költségben marasztalta a következő indokolással : A felperesnek a tartásdíj összege dolgában előterjesztett panasza nem állhat meg, mert nem tekintve, hogy a m. kir. Curia állandó joggyakorlata szerint az, vájjon valamely gyermek eltartására mily összeg elégséges, oly ténykérdés, a mely csak a ténymegállapítás körül elkövetett jogszabálysértés okából támadható meg, ilyent pedig a felperes nem panaszol: a felebbezési bíróság a S. E. 64. §-ában előírt megokolással helybenhagyta az elsőbirósági Ítéletnek azt a rendelkezését, a mely a havi tartásdíj összegét 12 koronában szabja meg. Nincs tehát alapja a felperes ama panaszának, hogy a felebbezési bíróság a tartásdíj összegét havi nyolcz koronában állapította meg. Alaptalan a felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság nem rendelte el a bizonyítás fölvételét az anya társadalmi állása és az apa vagyoni viszonyai dolgában és hogy a S. E. 64. §-ában előirt megokoló kötelességének nem tett eleget. A felebbezési bíróság ítéletéből, a tárgyalási jegyzőkönyvekből és azok mellékleteiből ugyanis kitűnik, hogy a felebbezési bíróság ezekben a kérdésekben a bizonyítást fölvette és hogy ennek eredményének méltatásával hozta meg döntését. Az alperes és a felperes gondnokolta kiskorú gyermek anyja, mint ennek természetes és törvényes gyámja közt 1909 márczius 20-án ajándékozási szerződés neve alatt megkötött, az illetékes 8*
