Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

116 gyámhatóság részéről jóváhagyott jogügyletet illetően a felperes által fölhozott panaszok közül alapos ugyan az, helyesebben az az érvelés, a mely szerint e gyámhatósági jóváhagyás annyiban, a mennyiben a gyermek jogairól lemondást is tartalmaz, az 1877: XX. t.-cz. 113. §-a értelmében, nem joghatályos, ellenben nem állhatnak meg a felperes részéről e szerződés dolgában fölhozott egyéb panaszok. A felebbezési biróság ugyanis a per összes adatainak a S. E. 64. §-a értelmében mérlegelésével, tényképpen azt állapította meg, hogy a szóbanforgó ajándékozási szerződéssel a felek azt akarták elérni, hogy az alperes a felperes kiskorúval szemben fönnálló tartási kötelezettségét 500 koronával egyezség utján megváltsa. Ebből a tényből pedig következtetés útján arra a további ténybeli meggyőződésre jutott a felebbezési biróság, hogy itt színleges szerződéssel állunk szemben. Mivel pedig az eme jogvita területén hatályos OPT. 916. §-a értelmében akkor, «ha bizonyos nemű ügylet iránt csak színleg történik egyezkedés, azt azon törvényes rendszabályok szerint kell megítélni, melyekhez képest az, valódi mivoltánál fogva, megítélendői) — és mivel a felebbezési biróság ehhez képest a szóbanforgó jogügyletet nem mint ajándékozást, hanem mint olyant bírálta el, a melylyel az alperes az őt terhelő tartási kötelezettség dolgában óhajtott a gyermek törvényes képviselőjével egyezségre jutni, a felebbezési biróság ezzel a megítélésével és az annak megfelelő jogi döntéssel nem sértett meg jogszabályt. A mi már most ennek az egyezségnek, mint ilyennek, joghatályát illeti: kétségtelen, hogy az, — a mint fönn már érintetett — csak annyiban kötelezheti a felperest, a mennyiben az törvényes tartási igényeit kielégíti, illetve nem sérti a tartása és nevelése körül számára az OPT. 166. és 167. §-aiban szülőivel és különösen atyjával szemben biztosított jogait. Mivel pedig a felebbezési biróság ez egyezség megítélése dolgában helyesen fogadta el azt a jogi álláspontot, hogy annak az a része, a mely a jövőt illetően joglemondást tartalmaz, jogilag nem hatályos; mivel a felebbezési biróság az alperes tartási kötelezettségét a felperessel szemben 1909. évi július hó 5. napjától kezdődően annak 15. életéve betöltéséig, tehát 1914. évi november 27. napjáig állapította meg; mivel a felebbezési biróság a havi tartásdíj összegét 12 koronában szabta meg, a jelzett végső időpontig