Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

110 bocsájtotta ezeket az alperesek használatába; minderre ugyanis nem lehet jogszerűen következtetni abból, hogy a B) alatti és az 1909. évi márczius hó 9. napján, tehát az alperesek használatba vétele után a felépítés tárgyában felvett felülvizsgálati jegyzőkönyv az I-ső rendű alperessel aláíratott, hogy felperes azt a 3 dohányszárító-pajtát esetleg önként emelte, hogy ezeket a pajtákat alperesek nem külsőleg jelentkező erőszakkal foglalták el, hogy a 2. alatti okirat szerint alperesek azok után a pajták után az 1908. évi november hó 8. napján a tűzkárbiztosítási díjnak fizetésére a felperes alkalmazottja által felhivattak, hogy alperesek azokat a pajtákat a felperes ellenőrző meghatalmazottjainak tudtával és beleegyezésével használták és ezt a használatot felperes hosszú időn át tűrte; nem pedig különösen arra való tekintettel, hogy a kir. Guria 1909. G. 30. számú ítéletével eldöntött perben az elsőbiróság az 1908. évi szeptember hó 10. napján és a felebbezési bíróság az 1908. évi deczember hó 9. napján hozott ítéletével felperest, mint ottani alperest, azoknak a pajtáknak felépíttetésére kötelezte és a kirCuria az 1909. évi április hó 20. napján kelt 1909. G. 30. számú ítéletével utasította el az alpereseket, mint ottani felpereseket^ azoknak a pajtáknak felépíttetésére irányult keresetükkel. Ilyen körülmények között az illető 3 dohányszárító-pajta jogilag nem vált az alperesek bérleményének tartozékává, azokat tehát alperesek a haszonbérleti szerződés erejénél fogva sem vehették és tarthatják használatban, hanem alperes a felperes kívánságához képest ezt a használatot abbahagyni és a kölcsönös érdek megtérítésének általános elvénél fogva a használat idejére azoknak a pajtáknak valóságos gazdasági használati értékét felperesnek megfizetni kötelesek, a mely érték meghatározásánál a dolog természeténél fogva tekintetbe veendő az, hogy alperesek a használat ideje alatt esetleg az illető 3 pajtát tatarozták és azután a 3 pajta után a tűzkárbiztosítási díjat esetleg fizették. Ezeknél fogva a felebbezési bíróság ítéletét részben meg kellett változtatni és alpereseket az illető 3 dohányszárífó-pajta használatától el kellett tiltani. Az alsóbirósági Ítéletekben és a tárgyalási jegyzőkönyvekben foglalt ügyállás szerint felperes kifejezetten az illető 3 dohányszárító-pajta használata fejében követelte keresetileg alperesektől a használat idejére évenkint a 40,269 korona 11 fillér felépíttetést költségnek 5%-át és avulás czimén 1 %-át, vagyis összesen évi