Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

100 tett, a II. r. alperes pedig 1910. évi márczius hó első napjaiban durva és becsületsértő kifejezéssel illette a felperest, a ki egy öreg, beteg asszony; minthogy a jelzett tényekből a felebbezési bíróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a szerződésileg kikötött lakás természetbeni élvezése a felperesre nézve az alperesek hibája folytán lehetetlen: a jogszabálynak megfelel a felebbezési biróságnak az a jogi döntése, a mely szerint alpereseket a felperes szerződésileg biztosított természetbeni lakás egyenértékének megfizetésére kötelezte: ugyanazért őket csatlakozási kérelmükkel kellett utasítani. Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési biróságnak az a rendelkezése, hogy az irodaátalányból szakértői díj fejében előlegezett nyolcz K-nak a megfizetésére a felperes köteleztetett, a bírói ügyv. szab. 251. §. második bekezdése értelmében azért volt akként megváltoztatandó, hogy azt az alperesek tartoznak megfizetni; mert alperesek lényegileg pervesztesek lévén s a szakértői díj felmerültét is ők okozván, a szakértő részére megállapított díj egészen őket terheli. Épp ez okból a S. E. 110., illetve 168. §-a alapján alperesek az azontúl felmerült felebbezési költség, valamint a S. E. 204. §-a értelmében a felülvizsgálati költség megfizetésére is kötelezendők voltak. Felperest egyéb panaszával azért kellett elutasítani; mert az, hogy valamely kötelezett, azonban természetben nem élvezhető lakás egyenértéke fejében a jogosítottat mennyi összeg illeti meg, ténykérdés lévén, a felebbezési biróságnak arra vonatkozó döntése csak valamely jogszabály megsértése esetén támadható meg sikerrel; jogszabálysértés pedig fenn nem forog, a mennyiben a felebbezési bíróság a megállapításnál a fenforgó körülményeket mérlegelte, arra nézve pedig, hogy e tekintetben a biróságnak kell-e és minő szakértőt meghallgatnia, kötelező jogszabály nincs. (Kir. Curia L G. 251/1910. 1911 február 7.) 3118. Ha a malom és illetve annak szerkezeti részei nem voltak a házzal mint fődologgal oly állandó és elválaszthatlan kapcsolatban, hogy annak czéljaira szolgáltak volna, azok, mint ingó dolgok, a vevőnek történt átadással annak tulajdonaivá is váltak.