Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

99 október 1-től 1010 október l-ig tartó gazdasági év letelte előtt felmondás nélkül átbocsátását, következésképen a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy az alperes bérleti jogát a felperessel szemben nem tartotta joghatályosnak, arra az 1881 : LX. tcz. 181. §-a rendelkezését nem tartotta alkalmazandónak és az alperest a kereseti ingatlannak átbocsátására felmondás és az 1909 október 1-től 1910 október 1-éig tartó gazdasági év leteltének bevárása nélkül kötelezte. Ekként az alperes felülvizsgálati panaszai alaptalanoknak találtatván, a sikertelen felülvizsgálati kérelemmel a felperesnek okozott felülvizsgálati eljárási költség megtérítésére a S. E. 109., 168. és 204. §§. alapján az alperes volt kötelezendő. (Kir. Guria I. G. 212/1910. 1911 február 7.) 3117. Abban az esetben, midőn a szerződésileg kikötött lakás természetbeni élvezése a kötelezett hibája miatt lehetetlenné vált, a kötelezett a természetbeni lakás egyenértékét tartozik megfizetni. Az irodaátalányból előlegezett szakértői díjt a vesztes fél tartozik megfizetni. (Ü. Sz. 251. §. 2-ik bek.) A felebbezési bíróság özv. F. Pongráczné keresete alapján K. János és neje alpereseket havi 20 K lakáspénz fizetésére kötelezte, a kir. Guria pedig felperest a 8 K szakértői díj megfizetése alól felmentette, egyébként felperest felülvizsgálati kérelmével és alpereseket csatlakozási kérelmükkel elutasította a következő indokolással: A felebbezési bíróság által az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott tényállás szerint alperesek, a midőn a felperes házát megvették, arra kötelezték magukat, hogy a megvett házban a hátulsó szobát kizárólagos használatra, az előszobát és ebédlőt közös használatra, a netán szükséges mellékhelyiséget személyes használatra a felperesnek élte fogytáig átengedik; továbbá szintén az elsőbiróság ítéletéből a felebbezési bíróság által elfogadott tényállás szerint az I. r. alperes 1910. évi február hó 3-án a felperes akarata ellenére jogos ok nélkül a felperes lakásába ment s ott a felperest megverte és rajta nyocz napon belül gyógyuló testi sértést ejtett s magánlaksértés és könnyű testisértés vétségei miatt nyolcz napi fogházra és 10+10 K pénzbüntetésre itélte7*